Chapter Fourteen ▲

Irány Las Vegas és egyéb 'rejtélyek'  kiderülése▲

Amit csak tudtam a bőröndömbe dobáltam. Minden ruhát, ami kellett, minden cipőt, minden emléket, mindent. Luhannak ezt hogy magyarázzam meg?! Egyáltalán tudja, hogy a kedves banda társa, a főtáncos farkas? Tudnia kellene...Azt hiszem. De én ezt nem értem. Ha tudja, soha nem beszélt semmi ilyesmiről. Vagy talán ő is az? De akkor ..én is? Számtalan megfogalmazatlan és megválaszolatlan kérdés keringett a fejemben, de most erre nem volt időm. Két óra múlva indul a gépem Las Vegas-ba, ahol unokabátyám fog várni egyik haverjával. Elővettem egy A/4 es lapot, és leírtam rá, amit gondoltam, hogy le kell. A igazságot sajna nem írhattam le, mert mi garancia van arra, hogy Luhan, Kris, Xiumin, Baekhyun, Chanyeol, RiRin, Kyungsoo, Chen, Lay, Suho, Sehun és Tao tudja azt, amit én. Felkaptam a bőröndömet, majd megláttam, hogy immáron emberi testben Kai lent matat. Összerezzentem. Elindult felfelé, én pedig gyorsan olyan helyre húzódtam, ahol nem láthat meg. Mikor becsukta a szobája ajtaját, mintha rakéta lett volna a sejhajomban, leiszkoltam az ajtóhoz, onnan a már megérkezett taxiba raktam a bőröndömet, majd beültem én is. 

Mikor elértünk a reptérre, kifizettem a fuvart, és bementem a váróba, ahol bemondták, hogy akik a Las Vegas-i gépre várnak menjenek az 5ös kapuhoz. Beadtam a bőröndöm, aztán elmentem az 5-ös kapuhoz, ahol aztán megnézték a jegyet, átvizsgálták nincs-e nálam bármilyen szúró vagy lövő fegyver és felengedtek a gépre. Elfoglaltam a helyemet, és fülesemet a fülembe tettem. Még mindig le voltam sokkolódva a látottak miatt. És e miatt éjszaka közepén, na jó este 11kor, képes vagyok felhívni az unokabátyám és megkérni, hogy had költözzek hozzá, aztán fél 12kor pedig elindulni a reptérre. Én is logika mestere vagyok. Nem baj. Legalább jó sokáig leszek távol Kaitól.

Luhan Pov'

Az éjszaka közepén, olyan fél négy tájában felkeltem, és valamiért megakartam nézni a húgomat, hogy ébren van-e még. Kimásztam az ágyamból és átmentem hozzá. Sehol senki. Bekopogtattam Kaihoz, aki rekedtes hangjával ki szólt.

- Mi van?!

- Itt van Huan? - kérdeztem miután benyitottam.

- Úgy látszik?! Nem nincs.

- Akkor hol van?

- Miért? - ült fel JongIn barátunk. 

- Mert nincs a szobájában. Csomó ruha a földre van hányva és a bőröndje is eltűnt.

- Mi a fészkes fene...

- HyunSeung lehetett?

- Ki tudja..Most menj aludni mert fáradt vagyok - mondta, visszafeküdt az ágyba és elfordult a fal felé.

- Te mindig az vagy ha a húgomról van szó. Mi bajod van vele?

- Semmi különös.

- Akkor miért viselkedsz úgy, mint aki leprát kap, ha a közelében van, vagy esetleg megejti a nevét?

- Szeretem - jelentette ki.

- Mi?

- Jól hallottad. A húgodat..szeretem.

- Mármint úgy, mint egy...barát?! - mosolyodtam el.

- Nem.

- Akkor?

- Az isten szerelmére Luhan. Szerelmes vagyok a húgodba, ezen mit nem lehet felfogni? - ült fel és kissé ideges hangon mondta.

- Hát..ez....ez...ez..ez..Wow...Ez meglepő..

- Tudom. Én is meglepődtem. De ez van. 

- De akkor miért nem érdekel hol van?

- Hát..érdekel..De szerintem kicsit se akar engem most látni. 

- Mert?

- Majd elmondom. De akkor menjünk le a konyhába - Kai kipattant az ágyból és szépen lementünk elsőnek a nappaliba. Megláttam ott egy levelet és felküldtem Kait, hogy szóljon mindenkinek, aki velünk lakik. Meg persze aki itt aludt, mert ma mindenki itt volt. Tök jó időzítés.

- Mi az?

- Mi baj van?

- Éhes vagyok - mondta Baekhyun.

- Miért keltettél fel minket? - csak úgy záporozott a sok kérdés. 

- Huan hagyott egy levelet. Felolvassam?

- Igen! - jött mindenkitől a válasz.

- Jól van. - mondtam, majd megköszörültem a torkomat és neki kezdtem - Kedves EXO és RiRin. Nagyon sajnálom, hogy búcsú nélkül lépek le, de már nem akartam ott maradni. Elmentem az unokabátyámhoz. Nem mondom meg hol lakik, mert nem akarom, hogy bárki is utánam jöjjön. Őszintén szólva megijedtem a múlt este..Kaitól. Majd ő elmondja ha akarja. Nekem dunsztom sincs ki tudja és ki nem.  Kicsit fáj, hogy ott kell titeket hagynom valamennyi időre, míg feldolgozom az eseményeket. De minden esetre köszönöm. RiRin neked köszönöm, hogy volt az a sok sok fincsi kaja és a barátságod, Chanyeolnak, hogy megosztotta velem, hogy tetszik neki RiRin és a bizalmát is köszönöm - szinte mindenkit felsorolt és én ezt csak mosolyogva olvastam föl - És Luhan.. Köszönöm, hogy ilyen megértő és figyelmes báty voltál. Nagyon szeretlek. Éss...Kai..igen..tőled ijedtem meg..Nem akarok úgy élni, hogy bármikor....olyan lehetsz..De.. köszönöm, hogy sok jó pillanatot éltem át veled. Például mikor elmentünk a piacra és a többi. Jó az nem volt a legjobb mert a végén egyedül kellett vásárolnom, de se gond. Szóval köszönök nektek mindent. Még valamikor..egyszer találkozunk..Puszi : Huan xx.

- Elment? De miért? Ne már - nyafogott Xiumin. - Annyira bírtam a fejét - tettetett sírást.

- Én is. 

- Én is - mondta Chanyeol.

- Hiányozni fog - mondta lebiggyesztett ajakkal Baekhyun.

- De Kai..mit is kéne elmondani nekünk? - fordult Kyungsoo az említett felé. 

- Hát..nos...Úristen a végén lelövettek..Nos..tudjátok...én.... - kezdte nyögdösni Jongin.

- Nyögd ki - mondtam egy nagy sóhaj kíséretében.

- Én ...

- Tudjuk, hogy te de mi van veled? - kérdezte oldalra döntött fejjel Suho.

- Én...

- Igen ezt mát hallottuk - mondta szemforgatás közben Sehun.

- Hagynátok, hogy befejezzem a mondatomat? - kérdezte idegesen Kai.

- Igen Kai - mondta Suho és Sehun egyszerre.

- Én..farkas..vagyok - mondta ki nehezen. Alig hittem a fülemnek. Kai..farkas? Bár a jelleméből gondoltam, de sose mertem rákérdezni..

- Öh..Wow..azt a...kurva...- káromkodott Baekhyun. 

- Ez..hihetetlen.. - mondta Kyungsoo.

- Srácok..ha már itt tartunk..Én..is..farkas vagyok - jelentettem ki kis hezitálás után. Kai szemei akkorára nőttek, hogy egy új bolygó lehetett volna belőlük. - Igen..Már születésem óta. Anya és apa szintén farkasok voltak. Már egészen az 1800 -as években kezdődött ez az egész a családfánkban úgy, hogy az egyik nőt megharapta egy farkas és tovább adta a gyerekeinek, mivel az a farkas lett később a férje.

- Az úgy fasza - mondta Kai - Én..is kiskorom óta vagyok az, de nem rég jött elő úgy mond. Tőlünk fogalmam nincs, hogy indult ez az egész. A szüleim sose beszéltek arról, mikor és hogy lett a család ilyen farkas klán szerű.

- Van még valaki aki esetleg farkas, vámpír, boszorkány vagy fene tudja? - néztem körül a szobán. Majdnem az összes tag keze fent volt a magasba, kivéve RiRin.

- Ne már..én vagyok az egyetlen halandó ember? - csodálkozott el.

- Igen - mondta egyszerre az egész EXO, beleértve engem is.

- Na jó ezt még fel kell dolgoznom - vonult fel a szobájába.

- Akkor szépen leülünk és megbeszéljük ki micsoda és hogy lett az a micsoda - mondtam kissé meglepetten, majd helyet foglalt mindenki a nappaliba. 

- Na akkor vegyünk mindenkit sorra. Kivéve engem és Kait - mondtam.

- Öh...én farkas vagyok - mondta Baekhyun kicsit felemelve kezét.

- Hogy lettél az?

- Kis koromban beleléptem egy üvegbe, amiben farkas vér volt és így. Kicsit fájt az első átváltozás de nem haltam meg - kuncogott.

- Én is farkas vagyok - mondta Tao.

- Rólad gondoltam - mutogatott Kai az előbb megszólalt felé.

- Kösz. Hát én is kiskorom óta farkas vagyok, de nem tudom, hogy a családomban meddig nyúlik vissza. Mint Kainak, nekem se meséltek.

- Én is farkas vagyok - szólalt meg rekedtes hangon Kris, majd megköszörülte a torkát. - Kis korom óta az vagyok. A szüleim is azok. Anya édesanyja félig farkas, de apja farkas. Apa szülei meg meghaltak, de farkasok voltak ők is.

- És én is - mondta Xiumin - Egyszerűen és nagyszerűen megharapott 15 évesen egy farkas.

- Én is az vagyok - pirult el Kyungsoo - Engem is megharapott egy farkas.

- Én is az vagyok - mondta Suho. - Kis korom óta az vagyok.

- Én is - mondta Sehun.

- Én is..Én  beleléptem egy farkas véres üvegszilánkba - mondta Lay.

- Én s farkas vagyok - mondta Chanyeol - Viszont ez egy érdekes sztori. A házi orvos egy gyógszert összekevert egy farkas izével, nem tudom mi volt az, és miután a következő alkalomkor jött ijedten mondta el, hogy sajnos farkas leszek. Szóval nem lennék az, ha az orvos nem cseszte volna el - titkon abban bíztam, hogy legalább Chen normális ember.

- Én is farkas vagyok, már kis korom óta - mondta Chen. És még se.

- De várjunk. Ha Luhan és a szülei farkasok.. - kezdte Kyungsoo.

- Akkor..Huannak is annak kéne lennie - kerekedett ki Kai szeme.

- A tetkó izé! - szólt Chanyeol. - Az hogy nézett ki?

- Úgy mint az enyém, csak kicsit másabb volt ugyan, de olyan.

- Mikor lesz 19?

- Hát... Október környékén.

- Fasza. A saját húgod és nem tudod, hogy mikor született.

- Október 9.-én - válaszoltam.

- Akkor..valószínűleg a 19. szülinapján átváltozik. Én is akkor tettem - mondta Xiumin.

- És én is - mondta Kai.

- Én is - mondta szinte mindenki.

- Na jó én is - mondtam összeszűkített szemekkel.

- De ha belegondolok..Sokkal de sokkal erősebb volt, jobb volt a szaglása is és a szeme is.

- Akkor mit izélsz Jongin?! Farkas lesz a húgom, te meg még itt vagy? Mi van ha októberig kint marad?

- Hol lakik a nagy bátyád?
- Honnan a francból tudjam? - nem akartam neki elmondani, de valamiért éreztem, hogy muszáj lesz. - Nem mehetsz ki utána.

- Mert miért nem? - kérdezte csípőre tett kezekkel.

- Mert..

- Jó, nem megyek ki, de mond el..

- Nem akarom.

- De! 

- Nem!

- Mond el.. - morogta szinte már fakrasként.

- Las Vegas - mondtam. Szinte összehúgyáltam magamat. Idősebb vagyok mint Kai, de sokkal nagyobb tekintélye van. Ha kell erőszakosabb és sokkal keményebb mint én.. Én egy kis puha pöcs vagyok ha a húgom szavaival élek. Nem Huanéval, hanem a mostoha húgoméval, aki igazából a nővérem, de szereti, ha húginak hívom.

- Jól van. Nem megyek utána. De muszáj vele beszélnem.

- Nem..Írta a lapon is.. Ja..azt megkérte, hogy ne olvassam fel. Hát már mindegy. 

- Az - mondta Kai és felvonult a szobájába. Kicsit bűntudatom volt, mert ugye Kai szereti a húgomat..azt a kurva tényleg! Ki is ment a fejemből! 

- Kai! - szóltam utána, de ő mintha nem is hallotta volna ment tvább Én farkas képességemet bevetve, mint a vámpírok felsuhantam utána és megfogtam a karját - Írj neki a telefonomról egy üzenetet..Hogy sajnálod. 

- És mit akarsz? Hogy ezek után bevalljam, hogy szeretem vagy mi?

- Ez kicsit..hangosra..

- Tudom milyen hangerővel mondtam! - ordított.

- Miért vagy..

- Ideges? Szerinted miért? Csak nem azért,mert a húgod farkas lesz? Ja várj.nem..Az hidegen hagy. Hanem lehet tegnap láttam őt utoljára, megsebeztem és lehet, hogy sose fog megbocsátani. Talán ezért! - ordított annyira, hogy mély hangja még mélyebb lett és beleremegtem ordításába.

- Kai nyugodj meg kérlek...

- NEM - ordította még hangosabban. Ez a végén a legmélyebb hangját is eléri vagy legmagasabbat. - Tudod te, milyen ha elveszít valakit az ember? JA várj..nem. Neked nem halt meg senkit, nem hagyott el a csajod, nem éltél szar körülmények közt..Én igen. Meghalt a nagymamám, elhagyott a csajom csak mert ne mvolt megfelelő a kocsim és a többi. És most Huant is elveszítettem emiatt a kurva nagy hülyeség miatt. Mert kellett neki utánam jönnie - mondta és végleg a szobájába ment, ahonnan szilánk törés hang szűrődött ki.

- Szegény Kai - mondta Xiumin.

- Valamit tennünk kéne..Beszélek majd a húgommal. De egyenlőre nem modnom el, hogy az vagyok ami - mondtam kicsit szomorúan.Majd ha haza jön..remélhetőleg október előtt.

HyoRin/HyeRi Pov'

Ismét csak Kevinnel ültünk a kanapén és beszélgettünk. Most nem volt bekapcsolva a TV. A lépcsőről levánszorgott Eli, aki épp egy barátnőjével 'végzett'. Megtörölte véres száját, majd leült Kevin mellé.

- Vége? - kérdezte Kevin.

- Igen - válaszolt, miközben egy aprót bólintott. - Finom volt - kuncogott.

- Örülök - mosolyogtam. Kicsit elszontyolodtam, így felálltam Kevin mellől és felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra és visszaemlékeztem a régi időkre.

1932. június 24.

Éppen a szobámban vasaltam a ruhámat, amit estére terveztem, hogy felveszek. Egy bálra vagyok hivatalos Kevin Woo-val, aki ennek a kisvárosnak a lakója. 

- HyeRi kisasszony - jött be a szobámba Kevin.

- Igen, Kevin?! - néztem rá.

- A ma esti bállal kapcsolatban.. Olyan este hét óra felé jövök önért.

- Rendben van Kevin - mosolyogtam rá és tovább vasaltam a ruhát. Elvileg van házvezetőnőnk, de lusta vagyok rá várni, így kivasalom magamnak a ruhát. Kevin mögém osont és hátulról átölelt, majd egy puszit nyomott a halántékomra. Már egy hónapja jártunk Kevinnel, és eddig halánték- és homlok puszi volt a legtöbb amit lépett. De nem zavart. Örültem, hogy az a fiú aki nekem tetszik viszonozza ezt. Már szerettem őt. Sose mondta ki, hogy ő szeretne, így én se tettem még. 

- Este akkor jövök - mondta, majd végig simított karjaimon és nyomott egy puszit a homlokomra, majd elhagyta a szobámat. 

Hét óra előtt tíz perccel megigazítottam a sminkemet, majd a ruhámat és a hajamat is. Pontosan hét órakor bekopogtatott Kevin a szobámba.

- Megyek már - mondtam és így is tettem. Kinyitottam az ajtót és Kevint pillantottam meg, ahogy az öltönyében feszít előttem. - Szia - köszöntem.

- Indulhatunk? - mosolyodott el és nyújtotta a kezét. Én belé karoltam és elindultunk a bálba. Életem egyik legjobb estélyének kellett volna lennie. De életem egyik legrémesebbje lett. 

Miközben a Kevinnel való vitánk után haza felé tartottam egy fickó utánam eredt.

- Kedves, megkönnyítsem a dolgát? - fogta meg a vállamat.

- Ne fogdosson - mondtam és közben könnyeimet töröltem le. Egy sikátor előtt voltunk. Mivel csak a sikátor felé juthattam haza bementem oda, ám a fickó a falnak nyomott. Kitátotta a száját, amiből látszott az éles foga. Vámpír. Hirtelen megharapta a nyakamat és éreztem, amint valami belém áramlik és közben a véremet szívja. Pár másodperc múlva a földön kötött ki, az én nyakam pedig vérzett.Kevin rohant oda hozzám.

- HyeRi... - nem szólt semmi többet, csak megvágta az ujját egy üveg szilánkkal, és azt suttogta, hogy igyam meg. Én beleittam és minden jobb lett. Varázslatos érzés öntött el. - Kórházba kell szállítani, még mielőtt késő lenne - mondta. Elrohant egy telefonhoz és pár perc múlva visszajött. De én akkor már a földön feküdtem. - HyeRi kérlek..szeretlek - mondta ki, mire én rá kaptam a tekintetem. Hirtelen kimerevedett minden testrészem és fájdalom lepte be az egész testemet. Átjárt a düh, a fájdalom, a kín. Kevin megsebezte ajkait, majd gyengéden megcsókolt. Lassú, gyengéd csókolózásba kezdtünk, miközben szájából szivárgott a vér és az én szervezetembe jutott. 

- Szeretlek - suttogtam. Nem is nagyon tudtam volna hangosabban beszélni igazság szerint. 

- Én is..- simította meg az arcomat. - De most had vigyelek el egy kórházba kérlek - nézett rám kérlelően. Én bólintottam. Ő csak felvett az ölébe és elindultunk.

- Kevin...

- Tessék HyoRin!?

- Inkább HyeRi - kuncogtam - De..te...vámpír vagy?

- Igen - sütötte le szemeit - Féltem elmondani, mert azt hittem elfogsz hagyni.

- Téged?! Soha. Szeretlek mind örökké.

- Always and forever - mondta angolul, mire elmosolyodtam és ő újra megcsókolt. Hát igen...Mind örökké.

Napjainkban.

Már 81 éve vagyunk együtt Kevinnel. El se hiszem. Néha igaz, hogy olyan 2 napra szakítottunk, mert volt amit én nem akartam, vagy amit ő nem akart de mindig megbeszéltük és tovább éltünk boldogan. 

- Valami baj van, kicsim?! - nyitott be óvatosan Kevin.

- Nem nincs - mosolyodtam el. Ő bejött és helyet foglalt mellettem és át karolta a derekamat. Én a fejemet vállára hajtottam és bal kezemet mellkasára tettem - Always and forever - mondtam.

- Mind örökké - mondta mosolyogva - Szeretlek HyeRi. Nagyon. 

- Én is téged Kevin. El se hiszem, hogy már 81 éve...

- Pedig de. Vének vagyunk - kuncogott. - Csak 21 éves vének.

- Igen. Akiknél megállt az idő. Te... a farkasoknál is megáll az idő?

- Igen. Egy kis idő után. Olyan 20-25 éves korukban. 

- Na mindegy most ne erről beszéljünk..

- Szerintem ne is beszéljünk - vigyorodott el perverzen.

- Oh igen?! - néztem rá. Majd  ledöntöttem az ágyra és szenvedélyes csókcsatát kezdtünk vívni.

Huan Pov'

Mikor leszálltam a repülőtéren szinte rögtön megláttam az unokabátyámat. Nem nehéz egy  fekete hajú, kínai két méter magas fiút megkülönböztetni az emberektől. Sőt..biztos van vagy két méter tíz centi is. Mellette volt egy nem magas de nem is túl alacsony srác.

 

Mikor a bőröndjeimmel együtt oda sétáltam, mind két srác elmosolyodott. 

- Szia Huan - köszönt az unoka bátyám, majd magához ölelt.

- Minhyuk..és... - néztem kínosan a kék(?) hajú srácra.

- Jongup.. Moon Jongup - hajolt meg.

- Ha haza mentünk kipakolsz vagy elmenjünk moziba hárman? - kérdezte az unokabátyám.

- Elmehetünk moziba - néztem furán.

- Ja Jongup nálunk lakik - mondta MinHyuk.

- Öh..jó. Miért is? Már elnézést. 

- Semmi baj. Igazából azért, mert kirúgtak az állásomból és mivel nem volt fizetésem nem tudtam fizetni az albérletet és így MinHyuk magához fogadott. Egy kérdés..amit ő sose mondott meg. Miért MinHyuk a neve ha kínai?

- Mert neki jobban tetszik a koreai neve mint a kínai - kuncogtam.

- Valahogy mindig is éreztem - nevetett fel. Ez a srác eszméletlen helyes. Nem mintha Kai nem lenne, de Jongup más. Irtó helyes. De tényleg.
Az unokabátyám kocsijához mentünk, bepakoltuk a bőröndjeimet, majd egy moziba mentünk és csodásan megnéztünk egy filmet.
Mikor haza értünk Jongup és MinHyuk segítettek felvinni a csomagjaimat, majd én szépen elkezdtem kipakolni, amikor MinHyuk bejött.
- Miért jöttél?
- Kedves.
- Bocsi...csak...nem mindennap esik meg, hogy az unokahúga valakinek felhívja az unokabátyát és 'Szia elmehetek hozzád meghatározatlan időre?"
- Mindegy. De...legyen annyi elég, hogy fiú..
- Kinyírjam?
- Ha kitudod nyírni a nélkül, hogy meghalnál akkor nyugodtan.
- Szereted őt?
- Igen. De már tök mindegy. Nem fogok vissza menni most..Most nem. Legalább is remélem nem kell.
- Körülbelül mennyi időre gondoltál?
- Fél év.
- MENNYI?!
- Ez olyan volt mint a lottós reklámokba - nevettem fel.
- De..te..komolyan..fél..év..itt...?!
- Igen. Ha zavar elmehetek..
- Nem..Örülök, hogy hozzám jöttél - ölelt át.
- Akkor jó. Ez volt a legjobb és legmesszebbi megoldás.
- Ebben egyet kell értenem akármiről is van szó. De most pihenj. Hosszú volt a repülőút és ahogy mondtad mozi végén nem aludtál semmit se..
- Hát de nem bírok aludni..- néztem rá lebiggyesztett szájjal.
- Akkor is aludj. Ha valami kínod vna nyugodtan kelts fel, de nekem munka van holnap.
- Akkor nem keltelek fel - mondtam és előkotortam, a pizsimet, majd bementem a fürdőbe. A zuhanytálcába álltam és magamra engedtem a forró vizet. Csak álltam ott percekig, majd lemosdottam és megmostam a fogam és egyebek, majd bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Semmi kedvem nem volt még aludni, de muszáj lesz. El sem hiszem, hogy Kai farkas..Miért nem bírta elmondani? Miért úgy kellett megtudnom, hogy meg is karmolt?! Mikor ez eszembe jutott bementem a fürdőbe és megnéztem a karmolást..Sehol semmi..Kezd egyre érdekesebb lenni az életem..

KyungJae Pov'

Miközben éppen édesgettem magamhoz egy fiatal lányt, hogy elveszett az anyukám eszembe jutott, hogy Huan elment. Luhan felhívott és azt hittem rögtön át megyek és valamelyiknek beverek. Kiszívtam a lány valamennyi vérét, majd haza siettem és felhívtam Luhant.
- Luhan..
- Mond - szólt a telefonba.
- Ne beszélj így jó?!
- Jó..
- Idősebb vagyok tudod..
- Igen rájöttem. De ez olyan hülyén hangzik egy elvileg 5 évestől..
- Aki 25 éves - nevettem fel - Csak 20 évet tagadok le. De megérdemlem. Na az jutott ezsembe, hogy..
- Hogy..
- Huan szereti Kait..De ezt ne mond el Jonginnak mert lefejezlek. Attól, hogy farkas vagy...
- Honnan tudod?
- Ugyan már kérlek, egy vak vámpír is látná. Szóval attól, hogy farkas vagy egy vámpír eltud veled bánni. És a drága Jonginnak mond meg, hogy most baszta el a lehetőségét Huannál.
- De hallod ez olyan rémisztő, hogy egy  évesnek olyan mély hangja van mint Krisnek..
- Tudom. De ne mond meg neki mégse.
- Ő tudja, hogy vámpír vagy.
- Szerinted?! Évekig voltam vele..persze, hogy tudja..
- Hogy vele?
- Nem vagyunk buzik. Csak úgy mint unokabáty.
- De az neked?
- Hát én vagyok az ő unoka bátya. Mikor megtudta majdnem megőrült ettől. Aztán szépen fakras lett..
- Nem kiskorától az?
- Nem. Huan édesanyja változtatta át. És ezt ő is pontosan jól tudja. Azért volt olyan amilyen.
- Az..az én anyám?!
- Igen. A tiéd és Huané. De mindig is azt mondta Kai, hogy már kis kora óta az. De nem..Igen a vérvonalja farkasokból ered de nem volt az valami módon, és így anyukátok változtatta át őt.
- Jesszusom..
- Az..viszont most megyek..Édesgetek még lányokat - kuncogtam fel, majd leraktam a telefont és elindultam.