2013. augusztus 29., csütörtök

Chapter Fifteen ▲

Egy hónappal később ▲

Huan Pov' 

Éppen a kanapén, a TV előtt tengettem az időmet, mikor Jongup leviharzott az emeletről és leült mellém.
- Miért vagy ilyen sietős? - fordultam felé mosolyogva. Jonguppal rengeteget beszélgettem naponta, mikor unatkoztam és irtó rendes és jó fej srác. Szinte teljesen megismertük egymást két hét leforgása alatt. Utána pedig hirtelen elhívott randizni és az 5. randi estéjén meg is csókolt. Már egy hete jártunk, de olyan volt, mintha évekkel ezelőtt kezdtünk volna járni. 
- Semmiért csak gondoltam lejövök hozzád - fogta meg mosolyogva a kezemet, majd összekulcsolta ujjainkat. Én elmosolyodtam ezen és közelebb húzódtam hozzá, majd a vállára hajtottam a fejemet. Az unokabátyám csak kikerekedett szemekkel nézett ránk mikor esténként haza jött és így talált minket a kanapén. De olyankor én csak gyorsan elhúzódok tőle, ő pedig még jobban értetlen fejet vág. Persze tudja, hogy járunk, de furcsállja még mindig. - Mi jót nézel? - nézett a TV-re.
- Hát nem tudom. Csak kapcsolgattam a TV-t és ez szimpatikus adónak tűnt - sóhajtottam.
- Értelek - mondta és a fejemre hajtotta a fejét.
- Megjöttem - robbant be az ajtón MinHyuk. Úgy váltunk szét Jonguppal, mintha a villám lecsapott volna közénk.- Na azért nyugodtan enyelegjetek.. Miért kell mindig szét válnotok? Még sose láttam, hogy csókolznátok - biggyesztette le a száját.
- Nem baj. Addig jó. És amúgy is. Mi nem azzal töltjük az időnket, hogy felfaljuk egymást. Tudod szoktunk külön tölteni órákat. Vagyis annyira, hogy ő csinál valamit a szobájában és én is az enyémben. Plusz egy kapcsolat nem csak a csókolózásról szól..
- De..néha igen - mondta MinHyuk.
- Neked. Tudod, hogy én bújós vagyok, de szájra puszit kaphatsz - mondtam és nyomtam Jongup szájára egy hosszú puszit, majd mikor elváltam tőle csak mosolygott, MinHyuk pedig vigyorgott. - Most min vigyorogsz?
- Semmin semmin - kuncogott - Aranyosak vagytok. Koreában volt olyan fiú akit szerettél? - kérdezte hirtelen.
- Öhm..Luhant.
- De..ő a tesód. Ez elég bizarr.
- Azt nem mondtad, hogy hogy kellett volna szeretnem fiút - nyújtottam ki a nyelvemet. - De az egész EXO-t imádtam. Kedvesek és önzetlenek. Nem úgy mint egyesek, nem akarok ujjal mutogatni - bökdöstem mutató ujjammal MinHyuk felé, mire a két fiú felnevetett. MinHyuk távozott a konyhába, mire én felálltam Jongup mellől és odamentem hozzá. - Mi lesz a kaja?
- Nem tudom még. Talán csirke.
- Vacsira? Csirke?
- Aha. Vagy hamburger, pizza?
- Gyors kaják? Egyre jobb. Főzhetek én kimchit?
- He?
- Látszik, hogy nem voltál még Koreába.
- Hát most nem tehetek róla, hogy ide húzott a szívem Kínából.
- Tudom. De azért a koreai nevedet használod - kuncogtam és elkezdtem főzni a kimchit.
Miután végeztem, tálaltam az ételt és mindenki evett szépen. Utána MinHyuk még elment dolgozni én pedig mentem mosogatni. Mikor már a mosogatás felénél tartottam Jongup a hátam mögé lopakodott és átölelte a derekamat hátulról. Csak elmosolyodtam ezen, ő pedig  a vállamon pihentette a fejét.
- Körülbelül egy óra múlva el kell mennem a nővéremhez, rendben? - kérdezte kedvesen.
- Rendben - mosolyogtam. A nővére kórházban volt, ugyanis rákos, vagyis az volt, mert megműtötték és Jongup szinte mindennap elmegy őt meglátogatni.
Miután befejeztem a mosogatást, csak megfordultam és megöleltem Jonhupot, mintha egy kisgyerek lettem volna, ő pedig felkuncogott.
- Ne kuncogj - nevettem.
- De akkor te se - mondta nyugodtan és hajamat, fejemet kezdte simogatni. Nagyon jó volt Jongupot megölelni. Feltöltődök tőle. - Sz-szeretlek - dadogta. Kicsit meglepődtem, hogy kimondta, de csak elmosolyodtam.
- Én is szeretlek - mondtam, majd a hátát kezdtem cirógatni. Szerettem hozzá bújni már akkor is, mikor csak barátok voltunk.
Pár percig még öleltük egymást, majd megcsókolt és mélyen a szemeimbe nézett.
- Nekem most mennem kell öltözni meg miegymás, de majd jövök elköszönni.
- Az bebaszna, ha nem köszönnél el a barátnődtől - kuncogtam.
- Hát eléggé - mosolygott, majd egy puszit nyomott a számra és felment a szobájába átöltözni. Én a konyha pultnak támaszkodva néztem ki a fejemből és azon gondolkodtam, hogy a többiek, hogy lehetnek. Hisz senkit nem hívtam még fel egy hónapja. Se a testvéremet, se senkit. - Na mentem akkor  - ölelt át a derekamnál, majd megcsókolt újra, és ez a csók picit hosszúra sikeredett, de miután elváltunk csak mosolygott majd elment. Én felbattyogtam a szobámba és leültem a gép elé. Eszembe jutott, hogy az EXO kiadott egy klippet, amit nem néztem meg, így beütöttem és neki láttam a megnézéséhez. Egytől egyik helyesebb lett. Tudom, hogy itt smink van raajtuk, meg a hajuk meg van csinálva, de sokkal helyesebbek. Büszke vagyok rájuk, ez a klip nagyon jó lett szerintem. Hirtelen ötlettől vezérelve felvettem a telefonomat és betárcsáztam Luhan számát.

Luhan Pov'

Az ágyamon feküdtem alváshiány miatt, mikor megcsörrent a telefonom. 'Huan' - olvastam le a kijelzőjéről. Rögtön átdörömböltem Kainak, aki csak morcosan, haját csesztetve jött át.
- Huan az - mondtam halkan, majd felvettem és kihangosítottam - Szia hugi - köszöntem kedvesen.
- Szia, remélem nem keltettelek fel - mondta kicsit aggódóan.
- Nem, dehogy is. Nem tudtam aludni szóval nem - kuncogtam és Kai már épp készült volna megszólalni, de befogtam a száját - Hogy vagy? Miért mentél el? Minden rendben van?
- Persze, minden rendben van. Jól vagyok, sőt tökéletesen - mondta boldogan - És leírtam miért mentem el. Nem tudom Kai elmondta-e, hogy mi történt..
- Elmondta - szakítottam félbe, de én még nem álltam készen, hogy bejelentsem 'Amúgy én is farkas vagyok és szülinapot után te is az leszel'.
- Na, hát azért mentem el, mert...igazából mert teljesen megrémültem tőle. Tudom, hogy olyan marad valószínűleg mint az előtt volt ,de még is csak bennem lesz a félsz, hogy 'Nézd már egy farkas az egyik barátom' - mikor kimondta azt, hogy barát felcsillant a szeme Kainak, én csak elmosolyodtam rajta - De nem tudom mikor megyek haza és meddig.
- Hogy értve meddig? - kérdeztem ijedten. Nem beszéltünk semmit az egy hónap alatt így nem tudtam róla semmit, hogy eltörte-e a lábát, vagy műtéten esett-e át.
- Úgy, hogy van barátom és mivel én jönnék csak haza nem tudom úgy mond meddig bírnánk külön. Szóval fogalmam nincs meddig és mikor megyek - Kai csak lefagyottan ült tovább.

Kai Pov'

Mikor Luhan átdörömbölt úg éreztem, hogy most megtudnám fojtani, amiért felkeltett édes álmomból. De csak át mentem morcosan.
- Huan az - mutatta a telefonját, majd felvette.- Szia hugi.
- Szia, remélem nem keltettelek fel.
- Nem, dehogy is. Nem tudtam aludni szóval nem - bennem volt, hogy megszólalok 'Viszont engem igen', de Luhan befogva a szám, megakadályozta ezt. -  Hogy vagy? Miért mentél el? Minden rendben van?
 Persze, minden rendben van. Jól vagyok, sőt tökéletesen, és leírtam miért mentem el. Nem tudom Kai elmondta-e, hogy mi történt.
- Elmondta - szakította félbe hugát.
- Na, hát azért mentem el, mert...igazából mert teljesen megrémültem tőle. Tudom, hogy olyan marad valószínűleg mint az előtt volt ,de még is csak bennem lesz a félsz, hogy 'Nézd már egy farkas az egyik barátom' - kicsit jól esett, hogy a barátjának tart, így elmosolyodtam. -De nem tudom mikor megyek haza és meddig.
- Hogy értve meddig? - kérdezte Luhan ijedten. Nem akartam hallani, ami azután következett. Bár ne mentem volna át.
- Úgy, hogy van barátom és mivel én jönnék csak haza nem tudom úgy mond meddig bírnánk külön. Szóval fogalmam nincs meddig és mikor megyek - csak lefagyottan ültem tovább és mintha a világ dőlt volna össze bennem. Nem szeret. Ez már biztos.
- B-barátod?
- Igen, nem rég óta. Jongupnak hívják.
- Szóval koreai.
- Igen. Aranyos nagyon és helyes, jó fej meg minden. Szeretek vele lenni..Azt hiszem..szeretem - mikor  ezt kimondta, teljesen összetört valami odabent. Luhan rám pillantott és ijedten és sajnálkozóan nézett rám. Csak elmosolyodtam és megráztam a fejem mintha nem lenne semmi baj. Felálltam az ágyról és óvatosan becsuktam az ajtót miután kimentem és átmentem a szobámba. Megálltam a helyiség közepén és néztem magam elé. Feltörtek a régi emlékek. És mindez, hogy majd egy nap ketten fogunk az ágyamban feküdni, én simogatom a hátát és lágy csókokkal látom el, álom marad. Sose szerettem ennyire senkit, de ez is csak egy ugyan olyan viszonzatlan szerelem. Összerogytam a földre, de nem sírtam, csak Kris átjött, hogy mi a fenét csinálok. Nem szólaltam meg. Csak ültem a padlón..
- Mi a baj, haver? - guggolt le mellém.
- Mást szeret..
- Ki?
- Huan...Van barátja.
- Hát öregem..ez szívás.
- Te is biztató vagy.
- Figyelj, ha azt nézem, ahogy viselkedtetek egymással, simán szerethet téged. Ahogy rád nézett, ahogy rád mosolygott...Így csak azok szoktak, akik szerelmesek, és nyilván valóan még nem ismerte azt a gyereket.
- Hát Kris..nem hiszem. Miért is szeretne engem bárki?! Egy gonosz szörnyeteg vagyok..
- Legalább belátod, hogy mi vagy - gondolkodott - gondolom - hangosan. Csak egy olyan ' Ez most ugye nem komoly ' fejet vágtam rá, miközben csiga lassúsággal fordítottam felé a fejemet, ami bele illett volna egy horror filmbe is. - Bocsi, csak hülyéskedtem.. Nem vagy gonosz..Kedves, helyes, cuki, szexi vagy..
- Ezek után merd azt mondani, hogy nem vagy buzi..
- Hát nem is vagyok. Csak reálisan látom a dolgokat. Ha szülinapjáig haza jön, muszáj megcsókolnod..
- Téged? - kerekedett ki a szemem.
- Aha, meg a seggemet is megharaphatod, na még mit nem. Huant, te észlény - legyintett fejbe, és én csak elpirultam.
- Tényleg megharaphatom a segged?
- Ha kutya vagy, de akkor véged ha megteszed..
- Farkas vagyok nem kutya..
- Én is emlékeztetnélek rá..
- Ja... - szólaltam meg kicsit lányos hangon - Akkor nem teszem meg - álltam fel és az ágyamra ültem.
- Megakartad tenni? - nézett rám kerek szemekkel.
- Ja, pont a te szaros seggedet harapnám meg - forgattam a szemeimet.
- Ki kérem magamnak! Mindig kiszoktam törölni a sejhajom! Nem szaros! Vili van tesó?
- Nem Vilinek hívnak.
- Miért nem hívnak úgy?
- Mert az anyám Jonginnak kereszteltetett. És téged miért Wu yi fan? Fan szőrzet jut rólad eszembe.
- Hah...Van neked elég fanszőrzeted.
- Nekem legalább férfias oda lent - húztam ki magam.
- Aha..persze, kis babapopsi tökű - kuncogott.
- Legalább én nem borotválom mint te..
- Tudod, egyes lányok nem szeretik ha a szőr a szájukban marad.
- Kris...ez lehet eléggé furcsa és szokatlan kérés..de...megtanítasz nekem minden apró cseprő kis titkot?
- Baszni ne tanítsalak meg?
- Köszi azt tudok - nevettem fel.
- Szegény lány - rázta a fejét - Na akkor .. - kezdte el a magyarázást. Elég jó dolgokat mondott, mit ne mondjak. Kris egyáltalán nem szégyenlős erre rájöttem még debütálás után. De most, ahogy itt dumált nekem a szexről, a...férfiak nemi szervéről és egyebek,,hát én meghaltam. - Na menj be a fürdőbe és borotváld le magadnak..
- M-MI BAJOD? - kerekedett ki a szemem.
- Vagy csináljam én?
- Na na ..nem nem..megcsinálom magamnak is - mondtam és behúztam a fürdőbe, magamra zártam az ajtót és megtettem amit kért. Hímvesszőmet eltakarva léptem ki a fürdőből. - Így jó?
- Vedd el onnan a kezed.
- Na még mit nem.
- Ne akard, hogy..
- Jó el veszem - emeltem magam elé két kezem. Pár percig csak nézte, nézte, nem szólt semmit csak nézte.
- Hát..fasz nagyobbíttatást nem tudom, hogy lehet e csináltatni - mondta, majd kisétált a szobámból, én rögtön utána eredtem.
- HÉ! - mire szembe jött velem Luhan. - Öh..hihi..
- Nincs itt a húgom és már is buzinak állsz? Ez milyen rendszer?
- Nem vagyok buzi!
- Mellesleg Huan nem fog örülni, ha ilyen pici lesz felállva is a farkad.
- Mintha a tiéd nagyobb lenne - húztam fel az orrom.
- Vegyél már fel egy gatyát - mondta Kris, és kezében tartott valamit..amire...síkosító volt írva. MI A FASZ?! - Gyere..
- Mondom, hogy buzi lettél - forgatta Luhan a szemeit.
- Ha buzi lennék lesmároltam volna már rég Krist.
- Ha megteszed, meghalsz - mondta mély hangján az elébb említett.
- Nem akarom megtenni, nem téged szeretlek.
- Szóval engem nem szeretsz?
- Téged is szeretlek csak nem úgy, mint pasit, hanem mint barátot. Vagy talán te buzi vagy?
- Na még mit nem. Szerinted az a mondatom, hogy ' Egyes lányok nem szeretik ha a szőr a szájukban marad' miről árulkodik?
- Lehet az transzi is..
- Lehet, de a lényeg az, hogy LÁNY - emelte ki a lány szót. Luhan úgy nézett ránk mint két elvetemült idiótára.
Kris még magyarázott egy csomót mielőtt átment a szobájába. Én a legtöbbet kíváncsiságból kipróbáltam - már amit egyedül ki lehet - és furcsa mód nem bántam meg. Csak felvettem egy alsó gatyát, miután lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba.
- Nincs is kis pöcsöm - jegyeztem meg, majd betakaróztam és próbáltam elaludni, de nem túlságosan sikerült. Így átmentem Krishez, aki ágyában hanyatt feküdt.
- Mit akarsz? Nem mérem le a pöcsöd.
- Nem azt akartam. Hanem, hogy köszönöm, sokat segítettél.
- Leszoptalak volna? - ült fel kikerekedett szemekkel. - Na jó ez durva volt, de amúgy nincs mit. Bármi tanács kell kérdezz nyugodtan.
- Hogy békítsem meg Huant?
- Jóéjt - feküdt vissza.
- Héé!!
- Na jó, na. Hát mondjuk, bocsánatot kérhetnél, lesmárolhatnád, öhm...elmondanád neki, hogy szereted...
- Aha, és ijesszem el magamtól még jobban..
- Nem ijesztenéd el. Max nemet mondana.
- Hát most biztos..
- Mert?
- Van barátja.
- Ha haza jön tuti szakítanak és akkor jön a te időd, YEAH! - mondta, majd kuncogott.
- Na jó, köszi a tanácsot - nevettem fel - Jó éjt.
- Neked is - feküdt vissza az ágyába és én átvándoroltam az én szobámba és visszafeküdtem, betakartam magam és hál istennek sikerült elaludnom.

2 megjegyzés:

  1. Jongup x Huan *------* meghalok...ez annyira édes :3 de szegény Kai :c olyan kis szomorú
    Kris meg mekkora egy kretén Istenem xD jót aszaltam rajta de aztán nehogy valami keserves vége legyen a dolognak :c nagyon szeretem ahogy írsz (((: gyorsan folytasd :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj köszönöm a komit *-* és rendben folytatom :3 Sajnos nem tudom, hogy suli időben, hogy és mint fogom tudni hozni a részeket, mert most kezdem a középsulit, azaz a 0. osztályt mert angol nyelvi előkészítős és nem tudom, hogy fog menni a tanulás és egyebek. De hozni fogom a részeket ahogy csak tudom ^^ :) És örülök, hogy tetszik az írásom :) ^^

      Törlés