2013. július 16., kedd

Chapter Nine ▲

Egy nap Kaival ▲

Reggel hasogató fejfájással keltem, ami meg kell, hogy mondjam nem volt a legkellemesebb. Az ágy szélére ültem közben fejemet fogtam és gondolkodtam a tegnapi napon. A telefonom megrezzent az éjjeli szekrényen, így megfogtam és megnéztem. Hyunseung írt egy üzenetet mi szerint köszöni a tegnapi napot és, hogy jól érezte magát. Hát ez rólam is elmondható, kivéve a tegnap esti ordibálást. Belebújtam a mamuszomba, elcsoszogtam az ajtóig majd a lépcső tetejéig. Láttam, hogy Luhan és a többiek tartanak egy traccspartit. Szinte mindenki ott volt kivéve egy embert.
- Jó reggelt - mellőzött el Kai. Ja ő nem volt ott. Nem mondtam semmit ,csak miután leért a többiekhez elindultam lefelé, de szinte annyira remegtem, hogy a taccsot most nem a piától, hanem a félelemtől dobtam volna ki.
- Luhan...- kezdtem mire mindenki rám figyelt. A lépcsőről leléptem Luhan elé és lehajtottam a fejemet.
- Mi az? - kérdezte kedvesen.
- Hogy tudsz kedves lenni a tegnapi után? - néztem rá lassan - Ne válaszolj..Nagyon nagyon sajnálom a tegnap esti kis akciómat. Megértem ha most mindenki utál és Kai..teljesen igazad volt mindenben. Ti csak segíteni akartok én pedig mindenkit eltaszítok ilyenkor. Ha valaki szóba hozza az italt vagy a cigit mindig ideges leszek és sose tudom visszautasítani, de ez a tegnap estén meg is látszott - hajtottam le újra a fejemet. - Sajnálom tényleg. Örülök, hogy idejöhettem de csak egy nyűg vagyok nektek. Jobb lenne ha vissza mennék Kínába - fejeztem be mondandóm egy nagy nyeléssel.
- Nem lenne jobb. A húgom vagy és ezt ne feledd. Elég mérges voltam tegnap igen, de azért mert nem figyeltem rád nem pedig amiért becsíptél. Én is sajnálom. Megpróbálok többet segíteni - mosolygott, majd megölelt. Sokáig csak álltam, majd én is átöleltem őt szorosan. Ennek a családi kis pillanatnak Xiumin remegő hangja vetett véget.
- Srácok, bocsi, hogy közbe szólok, de mennünk kéne - hajolt kicsit Luhan füléhez.
- Engem meg itt hagytok vele? - mutatott rám Kai felháborodottan - Na még mit nem!
- Kai, legalább tölthetsz vele kis időt - mondta Kris aki már lassan toporgásával a padlót beszakította.
- Kis időt, ja. Ami körülbelül az egész nap! - emelte fel a hangját.
- Jó lesz nyugodj már meg. Főzzetek ebédet, mozizzatok, medencézzetek mit tudom én. Foglaljátok le magatokat ... khm - köszörülte mg a torkát Kris.
- Kapd be - mutattam fel középső ujjamat neki.
- Vedd elő - kacsintott.
- Gyere ide - mondtam és hülyeségből a csípőmhöz tettem a kezem, hogy letoljam a nadrágom.
- Értelmes párbeszéd level kilencven, de most Kris gyere szépen majd máskor bekapod - mondta Chanyeol.
- Kedves Chanyeol - mondtam és lehuppantam a kanapéra.
- Na Jongin.. - kezdte Baekhyun.
- Ne hívj Jonginnak.. Idegesít - húzta fel az orrát Kai.
- Jó, akkor Kai..Szépen itthon maradsz amíg mi megvesszük azt a valamit valakinek, na jó nincs kedvem kertelni..
- Nem is tudsz..Szóval elmentek a városba, hogy valamit megnézzetek mennyibe kerül és aztán így is úgy is megvegyétek - szakította félbe Kai - Jó. Addig én itthon fogok ülni és nézni amint az - mutatott rám én pedig egy felháborodott 'Hé'-t ejtettem ki a számon - Tudod, hogy szeretlek na mindegy, szóval amint Huan főzi a kaját.
- Kösz szépen, az vagyok meg még nekem kell főzni egyedül. Egy dolog, hogy tudok is de gondolj már bele hahú 18 vagyok mit vársz el tőlem valami 5 csillagos kaját? Mert akkor jobban jársz ha elmész egy 5 csillagos étterembe - mondtam
- Nekem elég a kaviár is - húzódott mosoly az arcára.
- Köcsög - mondtam és ledobtam egy párnával.
- Én?! Kedves vagy - mondta és visszadobta.
- De még,hogy te mennyire kedves vagy - dobtam neki erőből a párnát.
- Ugye, milyen szerethető és kedves teremtés vagyok? - vetette be ezer wattos mosolyát.
- Hahaha ez volt a hét vicce - néztem rá szúrósan, miközben a többiek már kifelé indultak - YAH! - szóltam mire mind a tizenegy srác megrezzent kivétel nélkül - Hová hová uraim?
- Hát..a .. városba - mondta Luhan, bólintott egyet, aztán kifutottak a házból és elég szépen becsapták az ajtót.
- Remek itt maradtam veled és a köcsögösködéseiddel - húztam fel a térdemet majd egy párnát raktam rá, arra ráhajtottam a fejemet és úgy néztem rá mint egy őzike.
- Hát sajna. De szépen felmész, felöltözöl és elmegyünk a boltba, hogy tudjunk valamit összedobni.
- Tudjunk? Jól hallottam a végén azt az unk-ot?
- Jól. Én segítek te leszel a chef.
- Vagy úgy - tettem le a térdem és vele együtt a párnát. Felálltam, kicsit meglöktem Kait, és felmentem az emeletre mosolyogva. Valamit boldogsággal töltött el, hogy vele maradok egész nap. Egy sima farmer rövidnadrágot vettem magamra és egy fehér trikót, összefogtam a hajamat, felvettem a cipőmet ami egy átlagos fekete converse volt. - Mehetünk? - kérdeztem miközben leugráltam a lépcsőn.
- Mehetünk, de előtte pénztárca és szatyor is kéne, nem gondolod?
- De.. Csak azt hittem elraktad?
- És még is ..
- Jó oké - szakítottam félbe. - Kocsival vagy gyalog megyünk?
- Mivel a piacra kéne, kocsival.
 - Jó - mondtam és elsétáltam a garázsba.
- Melyikkel menjünk?
- Amelyikkel lehet. Pontosabban amelyikért nem öl meg egyik tag se.
- Jó megyünk a Range Roverrel - vette le a kulcsot az akasztóról, majd beült a volán mögé én meg az anyós ülésre.
- Biztos tudsz vezetni?
- Hülye. Ki vezetett szerinted a reptérre?
- Tényleg. Bocsi - pirultam el, ő pedig csak forgatta a szemét. - Kyungjae amúgy, hogy van?
- Jól. Az anyja mégse akar költözni. Így ott maradnak, de majd jön még - mosolyodott el.
- Bánt, hogy nem költöznek ide?
- Kicsit, de nem tudom rábeszélni úgyse a keresztanyámat - mondta majd beindította a kocsit és elmentünk a piacra.
- Mi kell? - kérdeztem miközben mellette mentem és nézelődtem - Kai?!
- Ja bocsi, izé hát mi kéne a kimchihez? Vagy nem tudom mit üssünk össze.
- Na akkor szépen hagyd rám ha pedig megunod a várakozást menjél haza - mondtam és szépen elindultam, de ő a csuklómnál fogva tartott vissza.
- Ez nem Kína.
- Ez Korea. Tudom, de Luhan itt van és szerinted nem jártam itt? - rántottam ki kezemet szorításából - Akár most is haza mehetsz - mondtam és elindultam összeszedni az én drága ebédem hozzávalóit. Igazából nem volt nagy segítségemre Kai, de még is bántott, hogy nincs mellettem.
Mikor mindent összeszedtem, szépen megfogtam őket és elindultam velük a parkoló felé, hisz arra tudok csak kijutni. Aztán megláttam, hogy Kai ott áll a kocsijának dőlve, napszemüveggel a fején.
- Te meg? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Én meg?!
- Miért nem mentél haza?
- Haza mentem, de csak miután vettem görögdinnyét. Remélem szereted - mondta, de látszott, hogy nehezére esett kimondani, hogy 'Remélem szereted'. - Na szállj be - ejtett egy apró mosolyt majd beült a volán mögé. Én mosolyogva beültem az anyós ülésre.
- Kedvenc gyümölcsöm - mondtam.
- Akkor jó - mondta. Meg se lepődött.
- Te kis izé.. - böktem meg a vállát ő pedig úgy nézett rám mintha szellem lennék.- Fogadjunk tudtad.
- Ja - morogta - De mindegy - köszörülte meg a torkát.
- Mi a kedvenc shakem?
- Nem szereted a shake-ket ha jól tudom - mondta.
- Jó válasz - nevettem - Hm..
- Nem akarok kitalálósdit játszani.
- Nem baj...öh..Kedvenc zöldségem?
- Paradicsom, ami sokak szerint nem zöldség.
- Pedig az - mondtuk egyszerre. Én kuncogni kezdtem ő pedig csak elmosolyodott, majd én folytattam - Nos mindent megvettem ami kellett, úgy,hogy már csak főznöm kell otthon.
- Segítek - mondta és szorosabban fogta a kormányt.
- Biztos?
- Igen.
- Rendben - mondtam majd szépen elmondtam, hogy mit akarok csinálni, ő pedig bólogatott. Én bekapcsoltam a rádiót, amiben épp a Wolf ment. Én elmosolyodtam és a refrént én is elkezdtem énekelni. Tudtam, hogy rémes hangom van, de amikor Kaira néztem, csak annyit láttam, hogy mosolyog.
Mikor haza értünk én megfogtam a csomagokat, Kai pedig hozta a dinnyét, majd amikor bementünk a pultra lepakoltunk mindent, elpakoltuk őket aztán felvettem egy kötényt, Kai pedig olyan pincéres kötényt.
- Na akkor, megpucolod nekem a zöldségeket?
- Igen - mondta és neki is látott én pedig elkezdtem forralni a vizet. Elővettem a lisztet és egy hülye ötlettől vezérelve kicsit Kai arcába dobtam kuncogva. Kai csak tátott szájjal kicsit mosolyogva nézett rám-már amennyire tudott- majd ő is kicsi rám dobott.
- Jó elég na.. - mondtam - Inkább főzzünk - mosolyodtam el és letöröltem egy törlőkendővel az arcomon lévő lisztet majd újra neki láttam a főzésnek ami eddig víz forralásból állt.
Miután befejeztük a főzést, kicsit hagytuk hűlni a kaját majd leültem a kanapéra.
- Ne medencézzünk? - kérdezte.
- Ah..az jó lenne - mondtam és kicsit feltápászkodtam a kanapéról majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felmentem átöltözni. Magam köré csavartam a törölközőt és lementem a nappaliba. Pár perc múlva már Kai is ott dekkolt.
- Mehetünk? - kérdezte. Én csak boldogan bólintottam és kiszaladtam a medencéhez, leraktam a törölközőmet és beleugrottam a medencébe úszás céljából.
- Amúgy mikor zabbantunk? - kérdezte. Én a szó hallatán elröhögtem magamat és már szinte vizet 'vettem', nem pedig levegőt. - Nyugi van..
- Zabbantunk? - kérdeztem nevetve.
- Jó ne cikizd a szavaimat - húzta fel az orrát.
- Hát mikor akarsz? De még hűl. Ha a szád bírja a forrót akkor felőlem bezabálhatod..
- Bírja hát - mondta, ki ugrott a medencéből, igaz az úszó gatyája majdnem lejött a seggéről, de csak morcosan felhúzta én pedig nevettem. Bement a lakásba és gondolom próbált enni..Ekkor egy óriási kiáltás hallatszódott. Én kipattantam a vízből és berohantam a házba, ahol Kai valami új tánc módot találhatott ki éppen miközben legyezte a száját. - Ez kujva fojjó - mondta miközben nyelvét kinyújtotta.
- Ahj de hülye vagy - mondtam és elővettem egy zacskó fagyasztott borsót. Kait a kanapéra parancsoltam, hogy üljön le és nyújtsa ki a nyelvét. Én a zacskót a nyelvére raktam.- Hülye .. ne mozogj - ő csak kiskutya szemekkel nézett rám majd oldalra, majd rám, majd oldalra. Össze-vissza nézett. - Nem bírnád ki ha megállna a tekinteted valahol, ugye? - kérdeztem, mire ő lenézett. Követtem pillantását és - Nem a mellemre gondoltam - csaptam fejbe kicsit.
- Aú - mondta, vagyis ez úgy hangzott mintha, valami vemhes macska nyávogott volna. Mivel guggoltam előtte néha muszáj voltam a térdén megtámaszkodni, majd úgy gondoltam ha már ápolnom kell inkább az ölébe ülök. Így is tettem. Ő kicsit furcsállta ezt az egészet, de a derekamat-majdnem a seggemet-megfogta, pontosabban kezét odatette, hogy ne essek le. Keresztbe tettem a lábamat, és miközben a jeges borsót Kai nyelvén tartottam kinéztem az ablakon és azt figyeltem, ahogy két madár kergeti egymást. Nem értem miért nem bíztam rá, hogy fogja magának a jeget, de se gond.
Pár perc múlva, már elvettem a nyelvéről a jeget és felálltam az öléből, majd a pulthoz sétáltam és leraktam a zacskót.
- Na most már ehetsz de vigyázz !
- Jó inkább nem eszek.
- De .. Egyél. Nem maradhatsz éhen - mondtam miközben csípőmre tettem a kezem és felhúztam az orrom. Kai csak mosolyogni kezdett. Én mosolyogva leengedtem magam mellé a karjaimat. - Min mosolyogsz?
- Azon, hogy nagy faszkalap voltam veled és te ha csak így de törődsz velem - mondta.
- Miért hagytalak volna úgy, hogy a makacsságod miatt ne tegyél semmit se? Vagy hagyjalak, hogy ne érezd a nyelved? És amúgy is most belehalok? Nem..akkor? - csaptam meg a két combomat.
- Köszi amúgy -mondta.
- Nincs mit. Felmegyek átöltözni - indultam fel.
- És...
- Azért, hogy ha bárki bejönne például Luhanék haza érnének és kedves Chanyeol miatt Kris be akarná kapni a semmit akkor ne arra nyisson be, hogy én épp pucéran vagyok mert öltözök - mondtam miközben lépkedtem felfelé. Csak nevetést hallottam ezután, de nem különösebben érdekelt.  Szerencsére nem nyitott rám senki öltözés közben. Lementem a nappaliba, ahol a már felöltözött Kai ült és nézte a TV-t .
 - Mi jót nézel? - ültem mellé.
- Csak kapcsolgatom a csatornákat. Nézhetsz amit szeretnél - állt fel.
- Hé, nem ülsz vissza?
- Kicsit elmegyek futni - mondta és elővette a fülesét, majd felhúzta az edző cipőjét. Már este hat volt, kicsit féltem, hogy bármi baja esik, de fiúból van és tud magára vigyázni.

Kai Pov'

- Mikor jössz körülbelül? - kérdezte Huan.
- Majd egyszer csak - mondtam és kiléptem az ajtón és elindultam a park felé futva. Csak futottam. Szerettem futni mert sokszor kitudtam szellőztetni vele a fejemet és gondolkodhattam sokat. Igaz, nem túl sokszor futottam, de mikor megtettem sokat gondolkodtam. Sokszor a bandán gondolkodtam, de volt mikor egy-egy lányon.
Mikor már körülbelül hatvanadjára futottam körbe a parkot az egyik lámpa oszlopnál megláttam egy csapat fickót, és egy olyan 14-15 éves lányt, neki szorítva az egyik srác által az oszlopnak. Tudni kell a park mellett van két bolt és a közt van a lámpa oszlop. Az üvegre pillantottam. Kicsit megijedtem a  saját magam látványától. Gyorsan a csukómra tekintettem..Kikerekedtek a szemeim, és alig hittem a látványnak. Pont most? Ettől féltem..
- Na kislány ne ellenkezz. Úgy csak jobban fog fájni - hallottam, ahogy ezt hajtogatta az egyik részeg fickó.
- Kérem engedjen el - hangzott a kislány elcsukló, már sírásra utaló hangja.
- Jaj picinyem, nem foglak, csak ha végeztünk veled - mondta ugyan az. Messziről láttam perverz vigyorát, ami úgy ült ki az arcára, mintha most nyerte volna meg az ötös lottót. Elkezdtem közeledni feléjük, majd megálltam 5 méterrel távolabb. - Mi van nagy fiú? Csatlakozni szeretnél?
- Engedjétek el - mondtam.
- Mi van haver? Túl sokat szívsz, hogy ilyen vörös a szemed?
- Engedjétek..el - mondtam sokkal agresszívabban.
- Nyugi már haver. A frászt hozod ránk.
- Oh, igen - mondtam kissé eltorzult hanggal. Csodás. Pont most pont itt? Ugye most szórakozol velem? - Igen, ez a célom mielőtt megkérdeznéd..Josh.
- Honnan a faszból tudod a nevemet? - kérdezte aki a lányt szorította az oszlophoz.
- Oh - nevettem fel - Az neked mindegy. De most szépen elengeded azt a lányt - mutattam rá - És haza tolod azt a nagy seggedet mielőtt én rúgnálak haza.
- Oh keménykedünk, keménykedünk? - közeledett felém egy férfi vas csővel a kezében, amit felém lendített, de a reflexemnek köszönhetően megfogtam a csövet, kirántottam a kezéből és én vertem fejbe őt. Csak elmosolyodtam, ugyanis nem vertem nagyot, csak épp akkorát, hogy nyaljon egyet. Elejtettem a vas csövet és bólintottam a kislánynak, hogy futhat. Meghajolt és elfutott amilyen gyorsan csak tudott.
- Na gyertek faszkalapok - tettem két kezem a tarkómra és diadal ittasan elmosolyodtam.

Huan Pov'

Még se Luhanék, se Kai nem volt itthon. Úgy aggódtam, hogy azt elmondani nem lehetett. Egyszer csak Kai berontott az ajtón sántítva, arca vérzett. Felemelte a kezét, de annyira remegett, hogy a kanapéról is láttam. Egy ideig megfagyva néztem, ahogy kézfejével letörli orrából folyó vérét, de aztán össze szedtem minden bátorságomat és oda rohantam hozzá.
- Kai, Jézusom jól vagy? - fogtam meg a karját.
- Úgy nézek ki - rántotta ki a kezét - Mint aki jól van? Mellesleg igen jól vagyok.
- Mi történt? - kérdeztem ijedten. Nem volt valami szép látvány így Kai.
- Csak megmentettem egy körülbelül 15 éves lányt, akit egy csapat részeg fickó majdnem halálra erőszakolt.
- Jézusom, te eszméletlen hülye vagy. Egyedül? De úristen ülj le a kanapéra.
- Nem kell, hogy ápolj - mondta miközben ejtett egy kisebb mosolyt.
- DE KELL! - ordítottam. - Bocsánat. Leülsz a kanapéra én pedig itt vagyok mindjárt - mondtam és felfutottam az emeletre remegő léptekkel. Lehoztam az elsősegély dobozt és elláttam Kait. - Az a kislány biztos hálás neked - mondtam miközben letöröltem arcáról a rászáradt vért.
- Biztos.
- Én is hálás lennék. Hálás lettem volna ha egyszer ott terem egy olyan fiú mint te. Mármint, mint megmentő. De nem termett - csuklott el a hangom.
- Me-megerőszakoltak?
- IGen - mosolyogtam.
- De akkor miért mosolyogsz?
- Mert nem akarom, hogy bárki is lássa mennyire fáj - mondtam. De elég volt ez a pár szó és sírásban törtem ki Kai vállán.
- Nyugodj meg - simította meg bizonytalanul a hátamat. Én átöleltem a derekát. - Felvigyelek aludni?
- Nem kell - engedtem el és letöröltem a könnyeimet - Még rendbe szedlek - mondtam és neki láttam átnézni, hogy valamit nem e hagytam ki. - Jól van.. Kész. Pihenj, mert láttam, hogy eléggé fáj a lábad és remegett is minden végtagod.
- Köszönöm Huan - mondta és hosszan megpuszilta az arcomat. Majd csak elmosolyodott, a combomra rakta a kezét majd felállt és az emeletre ment. Én úgy meredtem magam elé, mintha szellemet láttam volna. Ekkor belépett Luhan és a többiek. Chanyeol RiRinnel az oldalán.
- Mi ez a sok véres zsepi és vatta? - mutatott a földön heverő halomra Kris.
- És miért nézel úgy mint aki előtt most öltek embert? - kérdezte Chanyeol.
- Mi a baj Huan? - kérdezte Luhan.
- Se-semmi - dadogtam - Csak Kai összeverekedett valami csapat gyerekkel és őt láttam el - fogtam fel a papír fecni halmot, kidobtam a kukába és felmentem az emeletre.
- Ezek  ketten valamit tettek egymással - hallottam tisztán Luhan hangját. Bementem a szobámba és az ágyra dőltem. Miközben hanyatt feküdve néztem a plafont visszagondoltam, ahogy Kai megpuszilt. Beleremegtem ahogy visszagondoltam. Csak ott feküdtem és arra gondoltam, ahogy Kai azt a csókolni való ajkait az arcomra nyomta.

2 megjegyzés:

  1. Ez olyan édes volt~ :33 Kya~, örülök, hogy végre ennyi Kai&Huan moment volt^^
    Azért rendesen megijedtem a verekedős résznél, de örülök, hogy Jongin megúszta :)
    Ja, és a puszis rész *-* Elolvadtam~
    Siess a kövi résszel is! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát majd lesz még jobb is :D ;) Sietek vele :D

      Törlés