2013. július 28., vasárnap

Chapter Eleven ▲

Kyungjae és HyoRin érkezése és még néhány dolog ▲


Kai Pov'
Reggel mikor kinyitottam a szemeimet majd elvakított az ablakon át beszűrődő napfény. Oldalra fordítottam fejemet és Huan hátát pillantottam meg. Elmosolyodtam akaratom ellenére is. Egy ideig még néztem a békésen szuszogó lányt, majd óvatosan kikászálódtam az ágyból. Lementem a nappaliba, ahol rögtön az órára néztem, ami fél hetet mutatott. Gyorsan csináltam két szendvicset, öntöttem egy pohárba narancslevet és tálcán felvittem Huan szobájába. Egy puffot az ágy mellé húztam és ráültem. A térdemre könyököltem, közben mosolyogva figyeltem, ahogy alszik. Olyan édes volt miközben oldalán feküdt egyik kezét a feje alá tette másik pedig a háta mögött foglalt helyet. Néha csak a mellkasára néztem, ahogy nyugodtan vette a levegőt és fel emelkedett majd besüllyedt. Be volt szinte nyakig takarózva a körülbelül negyven fokba, de még így is olyan volt mintha remegett volna. Kicsit kitakarózott ami inkább azt sugallta, hogy melege van.
- Ajajajj Huan..Elcsavartad a fejemet, de még, hogy.. Csodálkozom, hogy nem támadtalak le..- kezdtem suttogni - Úgy őszintén azt se tudom minek mondom én ezt. No mindegy. Hát hallod..sose gondoltam volna, hogy egyszer egy Lu Huan nevű, kínai lányt fogok szeretni aki makacs és néha túlságosan flegma..De ugyan akkor kedves lány. Igazából akkor jöttem rá, mikor egy napot eltöltöttünk kettesben. Azon az estén gondolkodtam, hogy több ilyen kettesben levő nap is lehetne. Sokszor túl makacsnak, flegmának, pöcsfejnek és goromba mamutnak tűnök, de csak mert fogalmam nincs hogy tudnám ki mutatni az érzéseimet. Sokszor gondolkodtam azon, hogy ' Na most elé állok és elmondom' de sose volt merszem. Lehet most azért is mondom akkor mikor alszol. Hehe. Én megőrültem komolyan mondom - vakartam meg zavaromban a tarkómat - Fogalmam nincs hogy szerettem beléd de megtettem. Senki nem tudja..Igaz te se, vagyis..ha fel lennél és tettetnéd az alvást akkor tudnád..De alszol. Ami talán jobb is - kicsit még ültem felette, majd valamilyen agytekervényem kis gondolatmenetéből követően Huanhoz hajoltam mint egy csiga, majd lassan, óvatosan egy lágy, gyenge kis puszit nyomtam az ajkaira. Lassan elhúzódtam tőle és még pár percig mosolyogva néztem. Aztán ráeszméltem mit is csináltam, és gyorsan visszaraktam a puffot a helyére,majd lementem a konyhába idegesen.
- Hoho Jongin Úr. Miért ilyen ideges? - állított meg Kris.
- Nem vagyok ideges - mosolyodtam el.
- Nyugodj meg. Nem mondom el Huannak.
- Láttad? - kerekedett ki a szemem.
- Természetesen. Amúgy nem. Mit kellett volna? - mondta. Akkora kő esett le a szívemről, hogy azt el se tudom mondani.
- Hülye..semmit - mondtam.
- Jó reggelt - jött egy hang odafentről. Felnéztem a lépcső tetejére, ahol mind két kezével szemét dörzsölő Huan állt ott. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, hogy 'Mi van ha...?'.
- Neked is - mondtam kicsit mosolyogva, majd a konyhába mentem kaját készíteni, hisz én nem ettem.
- Öh, Kai köszi a reggelit - mosolygott, majd hozzám lépett a konyhába, és a derekamra rakta a kezét. De, hogy miért és minek..Na arról fogalmam nincs. Lecsúsztatta rólam a kezét, íg kicsit súrolta a fenekemet. Úgy belepirultam, mint még semmibe. Pedig az vagyok ami. 
- Ízlett?
- Öh, igen. Egy speciális Kim Jongin per Kai szalámis szendvics, nagyon elnyerte ízlelő bimbóim szeretetét - kuncogott. - De igen, finom volt.
- És a narancslé?
- Köszönöm, megvagyok elégedve a narancslével ami talán még narancsot se látott de azért mondjuk, hogy frissen facsart narancslé - mosolygott.
- Akkor jó - kuncogtam.
- Mi ez a változatos szó használat, Huan? - jött oda Kris is.
- Csak eme csodás napon..
- Jön Kyungjae - fejeztem be Huan mondatát.
- Héé - csapott a vállamra - De igen. Jön a kis drágaszágom - vágott olyan fejet mint egy macska.
- Na de akkor jó lenne készülődni, és utána jönnél velem a reptérre - mondtam. Igen megőrültem. Megpusziltam álmába, most meg egy csomó időt vele kell összezárva töltenem.
- Igen is uram! - mondta és felszaladt a szobába.
- Mi van? Mitől könnyebbültél meg? - kérdezte Kris kicsit sunyin.
- Semmitől mert nem vagyok idegeees  - énekeltem a végét.
- Akkor jó. Kyungjae mikorra várható?
- Olyan 1 óra múlvára - mondtam.
- És a reptérig sok idő míg odaértek.
- De csak a buszmegállóba megyünk. Mivel onnan busszal eljönnek ide a félórási buszmegállóba és voálá.
- Ja..Mikor mennek?
- Meg se jöttek de te már azt kívánod, hogy menjenek. Kedves vagy.
- Nem csak na..
- Amúgy holnap dél után. Vagyis ebéd után.
- Értem. Akkor felfújjam a gumi izéket?
- Igen fújd fel a...gumi..izéket - legyintettem és fancsali pofával felmentem én is felvenni egy csőfarmert, egy fehér pólót és nagyjából kész is voltam. - Huan - kopogtattam be a szobájába, mire kinyílt az ajtó.
- Tessék?
- Kész vagy?
- Amint látod - mutatott magán végig. Egy sárga rövidnadrág és egy zöld pántos felső volt rajta, haja ki volt engedve és irtó hosszú volt és egy zöld converse cipő.
- Ehhez már csak egy rózsaszín kis telefon kellene meg rózsaszín hajpánt és lehetnél Eperke.
- Az teljesen rózsaszín. Tudod van unokahugom.
- Tudom mondtad.
- Amúgy rózsaszín a telefonomnak a tokja.
- Az inkább lila.
 - Szerintem pinkes..
- Inkább Lila.. - fontam mellkasomon össze két kezem.
- Pink.
- Lila.
- Pink.
- Lila.
- Jó legyen lila..De ez tényleg lila - nézte meg közelebbről én meg elröhögtem magam.
- Na gyere akkor - mondtam és lementem a lépcsőn egyenesen a kocsihoz. Szépen beültem a volán mögé, Huan pedig az anyós ülésre. Én elindultam a buszmegálló felé és szépen le is parkoltam ott mikor megérkeztünk. - Nem sokára itt a busz és szerintem Kyungjae örülne neki, ha te mennél oda hozzá először.
- Ki tudja.
- Én. Ti szépen hátul ellesztek én meg az anyjával elől leszek.
- Jól van. Mit mondjak az anyukájának?
- Hát két neve van és jobban szereti a Lindát, csak nem tudom, hogy színpatikus leszel e neki, mert ha nem akkor valami olyasmi lesz, hogy HyoRin-Eonnie. De mindig más volt. Mármint nem a neve, hanem az, hogy Eonnie vagy Noona..
- Értem - mondta egy bólintás kíséretében. Pár perc múlva megérkezett a busz is. Bólintottam Huannak, hogy kiszállhat és mehet.

Huan Pov'

Mikor Kai bólintott, én kiszálltam a kocsiból és a kocsi farának támaszkodtam. Mikor megláttam Kyungjaet elmosolyodtam, mire az arcára egy nagy vigyor ült ki, kirántotta anyja kezéből a kezét és hozzám futott. Én leguggoltam és felemeltem az ölembe.
- Hiányoztál Huan-Noona - mondta és megölelt, előtte pedig egy puszit nyomott az arcomra.
- Nekem is hiányoztál pici dongsaengem - pusziltam meg a fejét.
- Egyre erősebb vagy Huan - mondta Kai kicsit furcsállva.
- És? Mindegy. Jaj te kis Kyungie - pusziltam meg megint a fejét.
- Látom a fiam rá talált egy új lányra akit nyúzhat - nevetett az anyja, miközben a bőröndöket húzta az úton. Én leraktam Kyungiet és odamentem, hogy segítsek,
- Jó napot - hajoltam meg - Lu Huan vagyok. Ön nyilván Kyungjae édesanyja.
- Igen. Szia. Hívj csak HyoRinnak vagy Lindának - mosolygott.
- Segítsek?
- Megköszönném Huan - mondta, mire én az egyik bőröndöt átvettem tőle és húztam. Kai kinyitotta a csomag tartót és beraktam a bőröndöket. - Jonginnie, majd elmegyünk akkor kávézni?
- Igen el. Közben ti meg elmentek fagyizni a parkba - nézett rám.
- Jól van. Én elleszek Kyungieval - vigyorogtam, mire Kyungjae megfogta a kezemet és a kocsi felé húzott.
- Szálljatok be - mondta Kai én meg kint maradtam még vele.
- Én is beszállok akkor - mondtam és kinyitottam az ajtót - Jonginnie - kuncogtam ,mire ő csúnyán nézett rám de elmosolyodott és beült a volán mögé. Amíg haza értünk tök csöndben voltunk. Kyungjae játszott valamivel a telefonján, én pedig néztem. Elől HyoRin és Kai csendben ültek. Mikor megérkeztünk és Kai leparkolt Kyungjae arcára hatalams mosoly ült.
- Noona majd medencézünk? - kérdezte az ellenállhatatlan mosolyával.
- Persze, te kis cunci - simítottam meg az arcát - De előtte szépen elmegyünk fagyizni - mosolyogtam rá.
- Rendben Noona - vigyorodott el és beszaladt a házba. Én utána mentem és láttam, hogy mindenkinek hatalmas mosollyal köszönt. RiRin és Chanyeol elmondták, neki, hogy járnak, mire Channie és Kyungie lepacsiztak nevetve. Kris felkapta az ölébe és megszorontgatta, majd jött Chen és a többiek.
- Olyan aranyos srác - jött mellém Baekhyun.
- Igen. Nagyon édes - vigyorodtam el - Hallod megölelhetlek?
- Csodálkoztam, hogy nem kérdezted eddig meg - nevetett, majd megöleltük egymást. Utána Kyungie hozzám szaladt.
- Kai azt mondta, hogy készüljünk mert nem sokára indulunk.
- Jól van kis törpicsek - borzoltam össze a haját. Gyorsan felmentem a pénztárcámért, majd szépen megfogtam Kyungjae kezét.
- Mehetünk? - néztünk Kyungieval Kaira és HyoRinra.
- Természetesen - felelte Kai és szépen négyen kivándoroltunk a kocsihoz, majd mindannyian beültünk és elindultunk.
- Jonginnie, majd szeretném megbeszélni veled a további napok menetét akkor - hallatszódott HyoRintól, aki ismét csak elől ült. - Tudod van egy unokahugom, aki nagyon szívesen randizna veled.
- Elhiszem. Én is randiznék magammal ha lány lennék. Elvégre is ilyen jó képű és sármos fickóval ki találkozik nap mint nap? - kérdezte HyoRintól, egy pillanatra rátekintett és HyoRin 'Ez most komoly?' fejet vágott, mire Kai elmosolyodott és kinyújtotta a nyelvét és visszafordult az út felé. - De komolyan. Viszont bocsi, de a szívem már foglalt szóval nem kérek a randizgatásból - mondta. Ezen HyoRin, Kyungjae és én is eleresztettünk egy 'Mi van?'-t egyszerre. - Most mi az? Olyan furcsa, hogy Kim JongInnak ellopták a szívét?
- Az a furcsa ahogy fogalmazol drágám - paskoltam meg a vállát - De maga a helyzet is az. Hisz Kai, a minden lében kanál rideg és bunkó ember szívét ellopták, hogy a szavaiddal éljek. Ki az a szerencsés lány? Szeretném megismerni, hisz akkor nem lehet semmi ha pont a te szívedet elnyeri. De jól tudjuk, hogy a rideg felszín alatt egy érző szív dobog - mondtam, mire HyoRin és Kyungie csak bólogattak.
- Valszeg ismered, sőt ti is, de nem fogom elárulni ki az - nyújtotta ki a nyelvét. Ebbe mindannyian beletörődve sóhajtottunk egy nagyot, majd Kyungie megszólalt.
- Miért nem Huan az?
- MI?! - néztem rá, Kai meg majdnem lesodródott az útról, mert hirtelen megrántotta a kormányt.
- Most mi az? Miért nem Huan az?! Ő kedves, aranyos, gyönyörű, mi kell még?! - kérdezte, mire én fülig bepirulva lejjebb csúsztam az ülésben.
- Gyönyörűnek gyönyörű, kedvesnek kedves, aranyosnak aranyos..tényleg Jonginnie.. - mondta Hyorin.
- Jól van na, leszállhatnánk a témáról? - kérdezte fülig bepirulva amin csak kuncogtam. Előre nyúltam és összeborzoltam a haját.
- A 'kis' Kim JongIn szerelmes lett egy titokzatos, még is ismert lányba.
- Igen, van baj? - nézett hátra a válla felett egy másodperc erejéig. Mindenki kuncogni kezdett, majd a kedvenc fagyizóm előtt megállt. - Na akkor majd jövünk értetek ha...
- Nem kell, majd haza sétálunk - szakítottam félbe Kait. - És Jonginnie most készülj fel, hogy az unokaöcsédet teletömöm fincsi fagyival - vágtam cuki fejet.
- Azért a gyomrát ne rontsd el - kuncogott az anyja.
- Rendben van HyoRin - kuncogtam én is, majd kiszálltunk Kyungjaeval a kocsiból és szépen bementünk .- Nos mit szeretnél?
- Hm..csoki,citrom,zöld alma,őszibarack, kinder, puncs...
- Azért ha így haladsz elrontod a gyomrod és az anyád kinyír - nevettem.
- Jó - vágott szomorú fejet.
- De attól megvehetem..Csak nem egyszerre. Hanem szépen hármat kiválasztasz, elmegyünk a szökőkúthoz galambokat etetni, visszajövünk és a másik felét betömöd, na?
- Ez így tökéletes - tapsikolt. - Minden gyereknek ilyen anyuka kéne - ölelt át a derekamnál. Én csak mosolyogva simogattam a hátát, majd leguggoltam elé, megpusziltam mind két pofiját.
- Ha ezt bóknak szántad, köszönöm - mosolyogtam rá.
- Szerintem Hyung beléd szerelmes.
- M-m-mi, m-m-miért?
- Mert mikor felhoztalak ideges lett - vigyorodott el.
- Talán mert nem akarta kimondani, hogy az hét szentség, hogy nem Huan az.
- Ki tudja?! Az élet tartogat meglepetéseket - kacsintott.
- Te..biztos csak 5 éves forma vagy?
- Igen - kuncogott. - Csak anya, nagynénje sokat tömték ilyen hülyeségekkel a fejemet. Brr..

Az idő szép lassan elment, és mire felfigyeltem már este hat óra lett. Még mindig a fagyizóban ültünk, Kai már vagy hatvanszor hívott, hogy mikor megyünk már. A napból már csak pár fénycsóva látszott ki a hegy mögül.
- Menjünk, Kyungie?
- Még ne. Huan-noonával olyan jó lenni. Csodálkozom, hogy nincs pasid.
- Hát azon én nem - kuncogtam - Tudod nekem is teszik egy srác..Most először tudom magamnak is bevallani, hogy szeretem.
- Akkor rajtad kívül én tudok róla csak?
- Igen - mosolyogtam rá. Majd megláttam Kait a fagyizó előtt. - És nem is fogom elmondani.
- Mit nem fogsz elmondani? - jött oda hozzánk.
- Hyung - ölelte át Kyungjae Kai derekát.
- Semmit. Egy titkos receptet.
- Bár tök mindegy, mert hallottam a beszélgetést - öltötte ki a nyelvét.
- Nyelvnyújtogatós kedvedben vagy, úgy látom.
- Igen - kuncogott. - Na menjünk haza. Milyen fagyit ettél, Kyungie? - kapta fel az ölébe majd szépen kisétáltak, én pedig fizettem.

Mikor haza értünk HyoRin már javában mesélt történeteket a kis Jonginnieről.
- Én is én is - ugrottam mellé.
- A frászt rám hoztad,te lány - paskolta meg a vállam.
- Sajnálom. Szóval mi volt a kis Jonginniaeval?
- Régen mikor tetszett neki egy lány enyhén szólva szétkürtölte a közös ismerőseik közt, és csodálkozott, ha kiderült.
- Heh..szóval azért nem mondod el senkinek? - néztem rá.
- Pontosan.
- Rengeteg lány volt odáig érte, de ő váltig állította, hogy az ő szerelmes csak is az anyukája - kuncogott HyoRin.
- De édes vagy Kai - vigyorogtam rá.
Ő is elvigyorodott majd az alsó ajkába harapott és végig nézett a többieken, hogy mit reagáltak erre a kis mondatra, de csak kuncogtak, hogy milyen édes volt Kai.
- Anya, anya - szólt Kyungie.
- Tessék kicsim!?
- Elmeséled azt, mikor megszülettem és Kai vigyázott rám? - kérdezte gyermeki mosollyal az arcán.
- Oh, igen azt el is felejtettem..Nos mikor a kicsi Kyungie megszületett - a további szavakat már alig hallottam. Egyre halkultak, míg végül teljesen el nem ültek  a fejemben. Körül néztem és láttam HyoRin mozgó száját, Baekhyun nevetett, Kyungsoo mosolygott, Kris tipikusan csak figyelt, Luhan eltátotta a száját, RiRin és Chanyeol nagyjából leszarva a körülöttük lévő embereket enyelegtek egymással, Kyungie boldogan figyelte az anyját. Nekem sose volt olyan gyerek korom mint Kyungjaenak. Az anyám szeretett-vagyis váltig állította- de állandóan dolgozott. Kis ideje se nagyon volt rám. Legtöbb időt a mamámmal töltöttem. Aztán 15-16 évesen kezdtem el lógni Fei Feivel. Utána mama már nem vigyázott rám, anya felém se hederített. Luhan többet foglalkozott velem akkoriban. De nem értettem miért. Hisz addig alig beszéltünk, utána pedig magához vett ugye, és mindent megtesz, hogy túl jussak azon az élet szakaszomon amire nem vagyok büszke. Sőt..Teljesen megváltoztam amióta Fei Feivel voltam. Előtte egy csendes kislány voltam, aki inkább a könyveket bújta. Sosem szeretett egy fiút se igazán, és csak azért volt együtt a legelőző barátjával, mert Fei Fei kényszerítette. Az első szeretkezés ami akkor történt meg mikor 16 lettem. Túl korainak vélem így. Hisz csak 18 vagyok. A sok pia, bulizás, részegség, cigi. Ha lehetne azt a korszakomat újra játszanám és elfelejteném Fei Feit. De ezt. Hogy ide költöztem Luhanhoz, az élet összes pénzéért se adnám. Luhanra tévedt a tekintetem, aki önfeledten nevetett azokon, amiket HyoRin mondott. Ránéztem Baekhyunra, aki szintén mosolygott. Xiumin és Kris akik szintén nevettek.

Semmiért nem adtam volna ezt az életet, hogy itt lehetek és megismerhettem a srácokat. Mind a 12 srácot megfigyeltem picit, majd újra Kaira tévedt a tekintetem. Hirtelen a sírás kerülgetett. Eszembe jutott, mikor Hyunseunggal való randimról haza érve elbeszélgetett a fejemmel, mikor ott termett és haza kísért a legutóbbi randin és haza kísért majd odajött és mellém bújt és 'védett' a vihartól.
- Bocsánat - mondtam és kimentem a medencéhez. A ház falának támaszkodtam, majd óvatosan ellöktem magamat és a medence túlsó oldalára mentem. Csak néztem kifelé a kertbe. Rengeteg fa, kis ösvény, minden. A sírás fojtogatott. Nem tudom miért. Halk lépéseket hallottam magam mögött. Hátra néztem. Kai jött utánam. Kicsit még álltam mellkasomon összefont karokkal.
- Minden rendben? - kérdezte halk, lágy hangon. Én lehunytam a szememet és fejemet felemeltem az égnek. Nem szabadott gyengének lennem. De nem bírtam tovább. Hátra fordultam, Kai mellkasába fúrtam a fejemet, átöleltem a derekát és kitört belőlem a sírás. - Hé, nyugi Huan - mondta, majd óvatosan átölelte a derekamat és magához húzott. Az állát a fejemen pihentette. Óvatosan kezdte simogatni a hátamat én pedig csak öleltem a derekát és sírtam. - Mi a baj?
- Kö-szö-nöm -dadogtam.
- Mit? - kérdezte kíváncsian.
- Hogy itt vagytok nekem - a mondat végére már elcsuklott a hangom. Akármennyire is szerettem volna elmondani mennyire köszönöm, hogy mellettem vannak..Nem tudtam. Nyekkenni se tudtam.

Kyungjae Pov'

Mikor picit már megelégeltem anya történeteit és szemforgatva fontam össze mellkasomon a kezemet, gondoltam egyet és Huan után akartam menni, megkérdezzem mi a baj. De Kai hyung már megelőzött. A hátsó udvar ajtajánál megálltam és őket néztem. Úgy néztek ki, mint egy házaspár. Tiszta aranyosak voltak. De Huan sírt. Kai óvatosan simogatta a hátát, Huan pedig szorosan ölelte őt. Fogalmam nincs mi lehetett a baj. Tudtam, hogy nem kellett volna odamennem, de valamiért óvatosan odasétáltam. Kai kinyújtotta a kezét, majd Huan felnézett és ő is. Odarohantam és megöleltem őket. Huan és Kai keze a hátamon pihent. Kai félkarral ölelte Huant, aki még mindig sírt. Engem is a sírás kerülgetett.Láttam Kain, hogy furcsállja a dolgot, de bántja is.

Baekhyun Pov'

Kait kerestem a szememmel a többiek közt, de nem találtam. Eszembe jutott, hogy Huan után ment. Kyungjae is. Érdekelt mi tart ilyen sokáig, de nem akartam még felállni és ott hagyni HyoRint a sztorijaival, amin Xiumin olyan önfeledten nevetett, hogy a kanapéról is lassan leesett. Felálltam, bocsánatot kértem és elindultam kifelé a medencéhez. Ám az ajtóban megtorpantam. Elmosolyodtam a látványon. Huan, Kai és Kyungie olyanok voltak mint egy család. Édesek voltak így együtt. Sokkal jobban mutattak, mintha szívták volna egymás vérét. Visszafordultam mosolyogva. Luhan felém nézett és kérdően bólintott. Megráztam a fejemet, majd leültem a helyemre.

Huan Pov'

Pár perc múlva elengedtem Kait, majd Kyungjae kezét megfogtam és az egyik napágyhoz vezettem.
- Kyungjae. Lehet ezután a kis monológom után nem fogsz úgy kedvelni mint most. Lehet megutálsz. Ki tudja - kezdtem, miközben letöröltem a könnyeimet, ami nagy részét valószínűleg Kai pólója itatott fel. Az előbb említett leült mellém, Kyungjaet pedig az ölembe vettem.
- Ne butáskodjon Noona..Én a Noonát mindig fogom szeretni - ez újra meghatott és Kai vállára hajtottam a fejemet, majd felemeltem és a kis Kyungiera néztem.
- Egészen pár hónappal ezelőttig egy eléggé..érdekes alak voltam. Piáltam minden nap, berúgtam, cigiztem, lerészegedtem. Játszottam a srácokkal, mint macska a gombolyaggal. Nem vagyok büszke a multamra. De azért jöttem ide, hogy új életet kezdjek. Ez sikerült is valamilyen szinten. Itt annyira boldog vagyok, hogy azt kimondani nem tudom. Mindannyian sokat segítenek. De talán a legtöbbet ő - mutattam Kaira, aki meglepődött.
- Én? Nem keversz valakivel össze.
- Nem.. - elmeséltem Kyungienak mindent, ami velem és Kaival történ ,természetesen miután Kait visszaküldtem a szobába, hogy ne hallja hogyan is áradozok róla.
- Te Kait szereted - jelentette ki maga elé meredve Kyungjae.
- Pontosan - bólintottam - És megköszönném ha nem mondanád el senkinek sem.
- Persze Noona. Nem tennék neked rosszat - mondta és megölelt - Ha itt leszek én is segíteni fogok neked - mondta. Hallottam a hangján, hogy már a sírás szélén áll. Megölelt. A hátát kezdtem simogatni.
- Menjünk vissza.
- De kisírtad a szemedet is.
- Mondhatom, hogy egyszerű allergia.
- Kincsem, gyere megyünk - jött ki HyoRin.
- Megyek. Szeretlek noona - mosolygott, megölelt, az arcomra nyomott egy puszit és elfutott. Az anyja még hozzám lépett.
- Szerencsések a fiúk, hogy ilyen lány jött hozzájuk mint te. Kai szerintem téged szeret ez nem is vitás.
- Szerintem vitás.
- De azzal már nem vitatkozol, hogy te őt szereted igaz?
- Igaz - hajtottam le a fejemet.
- Rendben - mosolyodott el. - Holnap találkozunk Huan - mosolygott, nyomott az arcomra egy puszit és elment. Csak ott ültem és néztem ki a fejemből. Már sötétedett is.
- Biztos minden rendben? - jött ki Kai. Felnéztem rá és elmosolyodtam.
- Igen. Minden rendben.
- De..
- Igen Kai minden rendben. Csak rátok gondoltam és nagyon köszönök mindent - mosolyogtam rá. Immáron nem kezdtem el a bőgést, csak felálltam és mint egy 5 éves kislány megöleltem Kait a derekánál - Tényleg köszönöm.
- Ugyan, nincs mit. Ez a legkevesebb - simította meg a hátamat. - Menj lepihenni - mosolyodott el. Én adtam az arcára egy puszit és felmentem. Hamar az ágyba kerültem, így már csak a mai napra gondoltam és visszagondoltam az álmomra, ahol Kai megpuszilta a számat. Megérintettem az ajkaimat, közben arra gondolva..Milyen jó lenne, ha megtenné. Az oldalamra fordultam, lehunytam a szemeimet és elaludtam.

2013. július 23., kedd

Chapter Ten ▲


Vihar 


~Egy nap elteltével~

Miközben Hyunseung hívását vártam, hogy mikor jön, kint ültem a napágyon és néztem, ahogy Chanyeol és RiRin kergetik egymást mert Ririn Chanyeol seggére csapott. Csak vigyorogva ültem és néha felnevettem a beszólásaikon.  RiRin eléggé gyorsan futott egy lányhoz képest de Chanyeol még gyorsabb volt. Néha mikor RiRin eleresztett egy komolynak szánt mondatot a napágyról majdnem lefordultam nevetés közben, de csak tovább napoztam. Azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon Kai most mi a jó francot csinálhat kint a parkban. Mi a fene? Miért érdekel engem Kai? No mindegy. Elhelyezkedtem még jobban, lehunytam a szememet és próbáltam leignorálni a sok kiáltásokat a gerlepár részéről.
- Ki kapcsolta le a napot? - kérdeztem mikor valaki úgy állt be felém, hogy a napot eltakarja.
- Én voltam  - mondta kicsit gúnyosan Kai.
- Oh..Csak te. Állj már el a nap elől légy oly szíves - mondtam.
- Jött hozzád valaki - morogta. Kinyitottam a szememet és zsebre tett kezekkel állt mellettem Hyunseung, mellette Yoseob és Joker.
- Sziasztok - mosolyodtam el. - Mi van nem volt elég egyedül jönnöd? - álltam fel, majd megöleltem egytől egyiket.
- Valakinek vezetnie is kell - nyújtotta ki a nyelvét, majd miközben ölelt egy puszit nyomott az arcomra.
- De hát te tudsz vezetni! - csaptam meg a mellkasát miután elengedtem az ölelésből.
- Tudom - mondta. - Na de akkor öltözz fel, bár így is jöhetsz, na mindegy és utána mehetünk a próbaterembe és szépen külön koncertet adunk neked - mosolygott Hyunseung. Néha úgy éreztem, mintha menten megcsókolna. Pontosabban a szeme azt sugallta.
- Na akkor a nappaliban várjatok meg és rögtön megyek is - mondtam, gyorsan a szobámba szaladtam, felkaptam egy pamut rövid nadrágot és egy fehér pántos trikót. Hozzá egy fekete converse cipőt. Gyorsan lebaktattam a nappaliba ahol Hyunseung zsebre tett kézzel állt a lépcső felé Joker és Yoseob pedig valamin el szórakoztak.
- Mehetünk, Huan? - kérdezte Hyunseung. Én bólintottam.
- Majd jövök - mondtam a többieknek és szépen elindultam kifelé. Hyunseung beültetett az anyós ülésre ő a volán mögé, a két jó madár pedig hátra ült. Egész úton azon vihogtam, ahogy azok ketten szívták egymás vérét. Hyunseung is csak mosolygott közben pedig az utat figyelte. Néha találkozott a tekintetünk és olyankor csak elmosolyodtam. Amikor megálltunk a Cube Entertainment próbaterme előtt Hyunseung kiszállt, majd kinyitotta nekem az ajtót. Miután kiszálltam Joker is kiszállt, majd Yoseob is .
- Junhyung! - szólt rá Yoseob - Miért nem nyitottad nekem is ki? Majdnem rá vágtad a lábamra ez mégis mit jelentsen? - kérdezte felháborodottan. Hyunseung és én csak kuncogtunk rajtuk.
- Most harapd le a faszom, hogy nem láttam amikor jössz - harsant fel Joker - Mrs. Yoseob - mondta majd szépen elindult befelé.
- Ezek mindig ezt csinálják? - hajoltam a füléhez Hyunseungnak.
- Általában - kuncogott ő is a fülembe. - Gyere - mosolygott és nyújtotta a kezét, de én nem fogtam meg csak gyorsan beiszkoltam a terembe. Bemutattak  a többieknek, majd leültem a földre és néztem ahogy próbálnak. Vicces volt, főleg mikor Yoseob és Joker szívatták egymást.
- És most jön egy különleges lánynak a Fiction - mondta Hyunseung majd elkezdték és én ott olvadoztam, mert az volt a kedvenc számom egy időben. Miközben énekelték én Hyunseunggal szemeztem mindvégig, bár néha Yoseobra és a kedvesére pillantottam, hogy még éneklés közben is majd megölik egymást a tekintetükkel. Mikor végeztek én csak tapsolni kezdtem, majd mindegyiket végig ölelgettem. Hyunseung még fel is emelt, és megpörgetett amin én csak kuncogtam.
- Nem jössz el velem sétálni a parkba kicsit? - kérdezte Hyunseung mikor a többiek nem figyeltek.
- Már így is este 6 van...De rendben - mondtam mire ő csak elvigyorodott.
- Srácok mi elmentünk. Majd holnap reggel 8kor akkor találkozunk - jelentette ki Hyunseung és nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg. Én megfogtam ugyan, de csak a felállás erejéig aztán mikor már a talpamon voltam, nem a seggemen elengedtem.
- Jól van jó ágyazást..khm.. szórakozást - mondta Joker miközben szája elé tette ökölbe szorított kezét és vigyorgott. Én csak kinyújtottam a nyelvemet rá - Ne nekem nyújtogasd a nyelved, hanem Hyunseungnak.
- Ki szabja meg nekem, hogy kinek nyújtogatom a nyelvem?
- Ez az! - mondta Yoseob.
- Te inkább meg se szólalj Mrs.Yoseob - mondta Joker mély hanggal.
- Jól van na..Mr. Mindent Tudó Kis Királyfi - nyújtotta Yoseob ki a nyelvét, mire Joker szem forgatva megpöckölte a homlokát. Yoseob dörzsölni kezdte a fájó pontot és eltátogott egy 'Áucs'ot.
- Na menjünk inkább Huan - nevetett Hyunseung és elindult kifelé. Beültem a kocsiba ő pedig elvezetett a parkig.
Mikor leparkolt, kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót, majd mosolyogva kisegített a járműből.
- Nem vagyok mozgás képtelen még, Hyunseung - mondtam mosolyogva.
- Nem baj azért szeretnék segíteni - nyújtotta ki a nyelvét.
- Jól van - mosolyogtam, majd szépen megvártam míg lezárja a kocsit. Mikor megtette csak intett, hogy kövessem. A park már kihalt volt és csak a lámpák és a hold világított. - Te nem vagy ilyenkor fáradt?
- Ez még gyenge próba is volt. Sokszor 16 órát is próbálunk.
- De az rengeteg - tátottam el a számat - Én 16 órát alszok - nevettem. - Na jó nem amúgy.
- Hát igen, elég sok de bírjuk - mosolygott - De nem ez lenne amiről beszélni szeretnék veled - vett egy mély levegőt.

Kai Pov'

- Hova mész? - kérdezte Luhan miközben kifelé tartottam a bejárati ajtón.
- Csak futni a parkba. Majd jövök - mondtam és szépen kimentem az utcára, majd elmentem a parkhoz ahol ismételten futottam vagy ötven kört. A végén pedig meg láttam egy eldugottabb helyen Hyunseungot és Huant.
- Hát igen, elég sok de bírjuk . De nem ez lenne amiről beszélni szeretnék veled - mondta Hyunseung és láthatólag eléggé ideges volt.
- Miről? - kérdezte meglepetten Huan. Tisztán láttam-és hallottam minden egyes mozzanatukat és mondatukat. Hyunseung vett egy mély levegőt, majd miután azt kifújta elkezdett Huan felé közeledni mint egy csiga. Egyre közelebb hajolt az én szemem pedig egyre jobban kikerekedett. Végül, mikor Hyunseung ajkait Huan ajkaira tapasztotta, az állam talán a föld legmélyén landolt, szemem pedig majd kiugrott a helyéről. Hirtelen valami a mellkasomba hasított. A fájú ponthoz kaptam a kezemet és összeszorítottam a fogaimat. Úgy látszik tényleg szeretem. Ökölbe szorítottam kezemet és a felsőmet markoltam közben a szívemnél.
- Lu Huan. Régóta ismerlek és nem olyan régóta találkozunk, mióta itt vagy, de...Lennél a barátnőm? - ha nem tudtam volna a száma tapasztani a kezemet olyan 'Nem' jött volna ki a számon, hogy más kontinenseken is lehetett volna hallani.
- Ez.ez most komoly? - kérdezte Huan eléggé meglepetten.
- Igen. Halálosan komoly. Leszel a barátnőm? - én pár lépést közelítettem feléjük. Huan hirtelen rám szegezte a tekintetét, pontosabban meglepődött tekintetét és ő is vett egy mély levegőt. Hirtelen dörgött egy nagyot az ég és szinte pont a fejünk felett villámlott egy nagyot.
- Hyunseung..Szeretlek..De..nem. Sajnálom. Köszönöm ezt a pár napot - mosolygott a férfira és kezét a combjára tette. - Szia - mosolygott továbbra is.
- Menjünk Huan? - szólaltam meg mert Luhan sokat mesélt róla és eszembe jutott a villámlás után, hogy fél a viharoktól.
- Szóval te is itt voltál? - kérdezte Hyunseung egy kis gúnnyal a hangjában.
- Most értem ide - mondtam, mire az előbb említett bólintott egyet. - Mehetünk Huan?
- Igen - mondta és el is indult.
- Sajnálom a kikosarazást, Hyunseung - mondtam.
- Te ennek csak örülsz - vigyorgott.
- Jól gondolod - mosolyodtam el. Annyi volt a szerencse, hogy Huan már kicsit előrébb járt. Utána futottam és az út további része elég csendben telt. Mikor haza értünk Luhan faggatni kezdte Huant, hogy mi történt aki csak annyit mondott minden kérdésre, hogy "semmi". Felvonult a szobájába és onnantól nem láttam nagyon.
- Mi volt? - ugrált hozzám Luhan mint egy nyuszi.
- Csak Hyunseung megkérte, hogy legyen a csaja meg megcsókolta. Semmi egyéb.
- HE?! - kerekedett ki a szeme Luhannak.
- Nemet mondott - mondtam mire Luhan látszólag megkönnyebbült. - Azért ne pisálj be megkönnyebbülésed végett - mondtam és felbaktattam a szobámba, lefürödtem és bebújtam az ágyamba.

Huan Pov'

A kád forró vízben ülve gondolkodtam a parkban történt dolgokra. Akkor áldást adtam az istennek, hogy jött Kai, különben hat órát ott tölthettem volna, hogy Hyunseung rávegyen, hogy járjunk. Miután végeztem a gondolkodással kiszálltam a kádból és szépen felöltöztem, majd az ágyamba bújtam.

Kai Pov'

Mikor már épp elaludtam volna dörgött ismét egy nagyot az ég. A dörgéssel egyben sikítást is hallottam, ami valószínüleg Huan volt. Így csak felkeltem és átlopakodtam hozzá.
- Fel vagy?
- Hallod ilyen viharban nehéz lenne nem fel lenni - mondta. Az ágyon ült összegömbölyödve. - És sokat segítene, ha nem félmeztelenül lennél itt.
- Nem fogok egy felsőt miattad felvenni.
- Itt maradsz?
- Mi? - kerekedett ki a szemem.
- Nem akarok félni - mondta. - Itt maradsz velem?
- Öhm..itt...maradhatok végül is - vakartam meg a tarkómat.
- Köszi - mondta - Gyere ide - paskolta meg az ágyát. Én felmásztam mellé és óvatosan, lassan átkaroltam, majd az ölembe húztam. A mellkasomra tette a fejét és egyik kezével átölelte a derekamat. Eléggé elpirulhattam mert egy ilyen jelenetnél ki nem pirulna el? - Köszi, hogy itt maradsz.
- Nincs mit, de most szépen próbálj meg aludni - mondtam neki és amelyik karommal átkaroltam a fejét kezdtem simogatni, mire szorosabban hozzám bújt. Elég furcsán nézhettünk ki kívülről, de Huan nem foglalkozott vele. Csak ölelt és szuszogott. Ránéztem az ablakra, majd ő is követte a tekintetem-onnan tudom, hogy felemelte a fejét- De jobb lett volna nem odanéznie, mert úgy összerezzent, hogy még fájt is.
De végül is én szintén összerezzentem, szóval.
- Kai, én félek - mondta. Irtóra remegett a hangja és kicsit sajnáltam is.
- Nem kell - simogattam a fejét. - Itt vagyok nyugodt lehetsz - mondtam. Nem voltam benne biztos, hogy nem szól be egy olyat, hogy ' És te kit érdekelsz?' vagy egy hasonlót. - Nyugodj le - ő csak bólintott és tovább szuszogott. A keze annyira remegett, hogy érezni lehetett. Tényleg eléggé félhet, ha ilyen reakciót vált ki belőle a vihar. Amelyik karommal nem karoltam, felnyúltam a függönyhöz-ablak mellett van az ágy- és elhúztam, hogy ne lássa, ha kinyitja a szemét. Csak simogattam a fejét lassan, majd egy puszit nyomtam a fejére - Semmi baj nincs.
Pár percig még csak úgy pihegtünk, majd megszólalt.
- Kai?!
- Hm?
- Te utálsz engem?
- Téged? - kérdeztem majd pár másodpercre rá kicsit kuncogni kezdtem. - Nem. Miért utálnálak?
- Mert mindig szapuljuk egymást.
- És? Attól nem utállak..- sőt. - Én is kérdezhetném tőled, hogy 'Utálsz?'
- Nem.
- Akkor? Nem utállak nyugodj meg. Igen, szoktam szívni a véredet, és cikizni, de nem utállak. Szerintem jó fej csaj vagy.
- Köszönöm. A magad módján pedig rendes. Amúgy valamikor jön át majd az unokahugunk.
- Luhan ..
- Luhan unokahuga és az én unokahugom.
- Oh.. Mennyi idős?
- 5-6 éves.
- Rendben. Mellesleg köszönöm, hogy itt maradsz velem.
- Ugyan, semmi. De most szépen aludj, Huan. Reggel fel kell kelni, ha játszani akarsz Kyungjaevel.
- Jön? - kérdezte boldogan.
- Igen. Nem sokáig. Az anyja velem akar beszélni és így eljön.
- Istenem de jó - mondta és hallottam a hangján, hogy már most alig várja.
- Ebédre jönnek.
- Főzhetek?
- Főzzél. De ne, hogy valami pocsék, kukába való ételt csinálj.
- Jól van jól van - kuncogott, majd a mellkasomra hajtotta a fejét és elhelyezkedett. Egyik lábát átvetette enyéimen, másikat pedig pihentette az enyéim mellett. Egyik kezével átkarolta a derekamat másikkal pedig fingom sincs mit csinált. Kicsit simogatni kezdtem a hátát, mire ő csak szorosabban karolt és elmosolyodott. Így én is. Olyan aranyos volt így. Nem azért mert az én karjaim közt volt, hanem mert édes volt ahogy lehunyt szemmel alszik, pontosabba próbál aludni. Egy ideig csak őt néztem. Mellette nem is lehetett senki másra. Olyan kisugárzása van, ha ő jelen van érezni. Ez érdekes. Valahogy beleszerettem, de fogalmam nincs, mikor és hogy. Hisz még csak úgymond előjelei se voltak, hogy mondjuk tetszene, vagy 'Bírom ezt a lányt". Semmi. Egyszerűen csak így. Bumm .. In love with Huan. Szóval szeretem. És talán el is kéne mondanom. De nem ma...Majd holnap. Hirtelen csak kuncogni kezdtem ezen a gondolatomon, majd újra Huanra néztem és csak mosolyogtam. Megsimítottam az arcát és próbáltam elaludni. Hirtelen eszembe jutott a vihar, így kinéztem az ablakon, de szerencsére már csak zuhogott. Így én is álomra hajtottam a fejemet és vártam, hogy jöjjön az álom manó.

2013. július 16., kedd

Chapter Nine ▲

Egy nap Kaival ▲

Reggel hasogató fejfájással keltem, ami meg kell, hogy mondjam nem volt a legkellemesebb. Az ágy szélére ültem közben fejemet fogtam és gondolkodtam a tegnapi napon. A telefonom megrezzent az éjjeli szekrényen, így megfogtam és megnéztem. Hyunseung írt egy üzenetet mi szerint köszöni a tegnapi napot és, hogy jól érezte magát. Hát ez rólam is elmondható, kivéve a tegnap esti ordibálást. Belebújtam a mamuszomba, elcsoszogtam az ajtóig majd a lépcső tetejéig. Láttam, hogy Luhan és a többiek tartanak egy traccspartit. Szinte mindenki ott volt kivéve egy embert.
- Jó reggelt - mellőzött el Kai. Ja ő nem volt ott. Nem mondtam semmit ,csak miután leért a többiekhez elindultam lefelé, de szinte annyira remegtem, hogy a taccsot most nem a piától, hanem a félelemtől dobtam volna ki.
- Luhan...- kezdtem mire mindenki rám figyelt. A lépcsőről leléptem Luhan elé és lehajtottam a fejemet.
- Mi az? - kérdezte kedvesen.
- Hogy tudsz kedves lenni a tegnapi után? - néztem rá lassan - Ne válaszolj..Nagyon nagyon sajnálom a tegnap esti kis akciómat. Megértem ha most mindenki utál és Kai..teljesen igazad volt mindenben. Ti csak segíteni akartok én pedig mindenkit eltaszítok ilyenkor. Ha valaki szóba hozza az italt vagy a cigit mindig ideges leszek és sose tudom visszautasítani, de ez a tegnap estén meg is látszott - hajtottam le újra a fejemet. - Sajnálom tényleg. Örülök, hogy idejöhettem de csak egy nyűg vagyok nektek. Jobb lenne ha vissza mennék Kínába - fejeztem be mondandóm egy nagy nyeléssel.
- Nem lenne jobb. A húgom vagy és ezt ne feledd. Elég mérges voltam tegnap igen, de azért mert nem figyeltem rád nem pedig amiért becsíptél. Én is sajnálom. Megpróbálok többet segíteni - mosolygott, majd megölelt. Sokáig csak álltam, majd én is átöleltem őt szorosan. Ennek a családi kis pillanatnak Xiumin remegő hangja vetett véget.
- Srácok, bocsi, hogy közbe szólok, de mennünk kéne - hajolt kicsit Luhan füléhez.
- Engem meg itt hagytok vele? - mutatott rám Kai felháborodottan - Na még mit nem!
- Kai, legalább tölthetsz vele kis időt - mondta Kris aki már lassan toporgásával a padlót beszakította.
- Kis időt, ja. Ami körülbelül az egész nap! - emelte fel a hangját.
- Jó lesz nyugodj már meg. Főzzetek ebédet, mozizzatok, medencézzetek mit tudom én. Foglaljátok le magatokat ... khm - köszörülte mg a torkát Kris.
- Kapd be - mutattam fel középső ujjamat neki.
- Vedd elő - kacsintott.
- Gyere ide - mondtam és hülyeségből a csípőmhöz tettem a kezem, hogy letoljam a nadrágom.
- Értelmes párbeszéd level kilencven, de most Kris gyere szépen majd máskor bekapod - mondta Chanyeol.
- Kedves Chanyeol - mondtam és lehuppantam a kanapéra.
- Na Jongin.. - kezdte Baekhyun.
- Ne hívj Jonginnak.. Idegesít - húzta fel az orrát Kai.
- Jó, akkor Kai..Szépen itthon maradsz amíg mi megvesszük azt a valamit valakinek, na jó nincs kedvem kertelni..
- Nem is tudsz..Szóval elmentek a városba, hogy valamit megnézzetek mennyibe kerül és aztán így is úgy is megvegyétek - szakította félbe Kai - Jó. Addig én itthon fogok ülni és nézni amint az - mutatott rám én pedig egy felháborodott 'Hé'-t ejtettem ki a számon - Tudod, hogy szeretlek na mindegy, szóval amint Huan főzi a kaját.
- Kösz szépen, az vagyok meg még nekem kell főzni egyedül. Egy dolog, hogy tudok is de gondolj már bele hahú 18 vagyok mit vársz el tőlem valami 5 csillagos kaját? Mert akkor jobban jársz ha elmész egy 5 csillagos étterembe - mondtam
- Nekem elég a kaviár is - húzódott mosoly az arcára.
- Köcsög - mondtam és ledobtam egy párnával.
- Én?! Kedves vagy - mondta és visszadobta.
- De még,hogy te mennyire kedves vagy - dobtam neki erőből a párnát.
- Ugye, milyen szerethető és kedves teremtés vagyok? - vetette be ezer wattos mosolyát.
- Hahaha ez volt a hét vicce - néztem rá szúrósan, miközben a többiek már kifelé indultak - YAH! - szóltam mire mind a tizenegy srác megrezzent kivétel nélkül - Hová hová uraim?
- Hát..a .. városba - mondta Luhan, bólintott egyet, aztán kifutottak a házból és elég szépen becsapták az ajtót.
- Remek itt maradtam veled és a köcsögösködéseiddel - húztam fel a térdemet majd egy párnát raktam rá, arra ráhajtottam a fejemet és úgy néztem rá mint egy őzike.
- Hát sajna. De szépen felmész, felöltözöl és elmegyünk a boltba, hogy tudjunk valamit összedobni.
- Tudjunk? Jól hallottam a végén azt az unk-ot?
- Jól. Én segítek te leszel a chef.
- Vagy úgy - tettem le a térdem és vele együtt a párnát. Felálltam, kicsit meglöktem Kait, és felmentem az emeletre mosolyogva. Valamit boldogsággal töltött el, hogy vele maradok egész nap. Egy sima farmer rövidnadrágot vettem magamra és egy fehér trikót, összefogtam a hajamat, felvettem a cipőmet ami egy átlagos fekete converse volt. - Mehetünk? - kérdeztem miközben leugráltam a lépcsőn.
- Mehetünk, de előtte pénztárca és szatyor is kéne, nem gondolod?
- De.. Csak azt hittem elraktad?
- És még is ..
- Jó oké - szakítottam félbe. - Kocsival vagy gyalog megyünk?
- Mivel a piacra kéne, kocsival.
 - Jó - mondtam és elsétáltam a garázsba.
- Melyikkel menjünk?
- Amelyikkel lehet. Pontosabban amelyikért nem öl meg egyik tag se.
- Jó megyünk a Range Roverrel - vette le a kulcsot az akasztóról, majd beült a volán mögé én meg az anyós ülésre.
- Biztos tudsz vezetni?
- Hülye. Ki vezetett szerinted a reptérre?
- Tényleg. Bocsi - pirultam el, ő pedig csak forgatta a szemét. - Kyungjae amúgy, hogy van?
- Jól. Az anyja mégse akar költözni. Így ott maradnak, de majd jön még - mosolyodott el.
- Bánt, hogy nem költöznek ide?
- Kicsit, de nem tudom rábeszélni úgyse a keresztanyámat - mondta majd beindította a kocsit és elmentünk a piacra.
- Mi kell? - kérdeztem miközben mellette mentem és nézelődtem - Kai?!
- Ja bocsi, izé hát mi kéne a kimchihez? Vagy nem tudom mit üssünk össze.
- Na akkor szépen hagyd rám ha pedig megunod a várakozást menjél haza - mondtam és szépen elindultam, de ő a csuklómnál fogva tartott vissza.
- Ez nem Kína.
- Ez Korea. Tudom, de Luhan itt van és szerinted nem jártam itt? - rántottam ki kezemet szorításából - Akár most is haza mehetsz - mondtam és elindultam összeszedni az én drága ebédem hozzávalóit. Igazából nem volt nagy segítségemre Kai, de még is bántott, hogy nincs mellettem.
Mikor mindent összeszedtem, szépen megfogtam őket és elindultam velük a parkoló felé, hisz arra tudok csak kijutni. Aztán megláttam, hogy Kai ott áll a kocsijának dőlve, napszemüveggel a fején.
- Te meg? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Én meg?!
- Miért nem mentél haza?
- Haza mentem, de csak miután vettem görögdinnyét. Remélem szereted - mondta, de látszott, hogy nehezére esett kimondani, hogy 'Remélem szereted'. - Na szállj be - ejtett egy apró mosolyt majd beült a volán mögé. Én mosolyogva beültem az anyós ülésre.
- Kedvenc gyümölcsöm - mondtam.
- Akkor jó - mondta. Meg se lepődött.
- Te kis izé.. - böktem meg a vállát ő pedig úgy nézett rám mintha szellem lennék.- Fogadjunk tudtad.
- Ja - morogta - De mindegy - köszörülte meg a torkát.
- Mi a kedvenc shakem?
- Nem szereted a shake-ket ha jól tudom - mondta.
- Jó válasz - nevettem - Hm..
- Nem akarok kitalálósdit játszani.
- Nem baj...öh..Kedvenc zöldségem?
- Paradicsom, ami sokak szerint nem zöldség.
- Pedig az - mondtuk egyszerre. Én kuncogni kezdtem ő pedig csak elmosolyodott, majd én folytattam - Nos mindent megvettem ami kellett, úgy,hogy már csak főznöm kell otthon.
- Segítek - mondta és szorosabban fogta a kormányt.
- Biztos?
- Igen.
- Rendben - mondtam majd szépen elmondtam, hogy mit akarok csinálni, ő pedig bólogatott. Én bekapcsoltam a rádiót, amiben épp a Wolf ment. Én elmosolyodtam és a refrént én is elkezdtem énekelni. Tudtam, hogy rémes hangom van, de amikor Kaira néztem, csak annyit láttam, hogy mosolyog.
Mikor haza értünk én megfogtam a csomagokat, Kai pedig hozta a dinnyét, majd amikor bementünk a pultra lepakoltunk mindent, elpakoltuk őket aztán felvettem egy kötényt, Kai pedig olyan pincéres kötényt.
- Na akkor, megpucolod nekem a zöldségeket?
- Igen - mondta és neki is látott én pedig elkezdtem forralni a vizet. Elővettem a lisztet és egy hülye ötlettől vezérelve kicsit Kai arcába dobtam kuncogva. Kai csak tátott szájjal kicsit mosolyogva nézett rám-már amennyire tudott- majd ő is kicsi rám dobott.
- Jó elég na.. - mondtam - Inkább főzzünk - mosolyodtam el és letöröltem egy törlőkendővel az arcomon lévő lisztet majd újra neki láttam a főzésnek ami eddig víz forralásból állt.
Miután befejeztük a főzést, kicsit hagytuk hűlni a kaját majd leültem a kanapéra.
- Ne medencézzünk? - kérdezte.
- Ah..az jó lenne - mondtam és kicsit feltápászkodtam a kanapéról majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felmentem átöltözni. Magam köré csavartam a törölközőt és lementem a nappaliba. Pár perc múlva már Kai is ott dekkolt.
- Mehetünk? - kérdezte. Én csak boldogan bólintottam és kiszaladtam a medencéhez, leraktam a törölközőmet és beleugrottam a medencébe úszás céljából.
- Amúgy mikor zabbantunk? - kérdezte. Én a szó hallatán elröhögtem magamat és már szinte vizet 'vettem', nem pedig levegőt. - Nyugi van..
- Zabbantunk? - kérdeztem nevetve.
- Jó ne cikizd a szavaimat - húzta fel az orrát.
- Hát mikor akarsz? De még hűl. Ha a szád bírja a forrót akkor felőlem bezabálhatod..
- Bírja hát - mondta, ki ugrott a medencéből, igaz az úszó gatyája majdnem lejött a seggéről, de csak morcosan felhúzta én pedig nevettem. Bement a lakásba és gondolom próbált enni..Ekkor egy óriási kiáltás hallatszódott. Én kipattantam a vízből és berohantam a házba, ahol Kai valami új tánc módot találhatott ki éppen miközben legyezte a száját. - Ez kujva fojjó - mondta miközben nyelvét kinyújtotta.
- Ahj de hülye vagy - mondtam és elővettem egy zacskó fagyasztott borsót. Kait a kanapéra parancsoltam, hogy üljön le és nyújtsa ki a nyelvét. Én a zacskót a nyelvére raktam.- Hülye .. ne mozogj - ő csak kiskutya szemekkel nézett rám majd oldalra, majd rám, majd oldalra. Össze-vissza nézett. - Nem bírnád ki ha megállna a tekinteted valahol, ugye? - kérdeztem, mire ő lenézett. Követtem pillantását és - Nem a mellemre gondoltam - csaptam fejbe kicsit.
- Aú - mondta, vagyis ez úgy hangzott mintha, valami vemhes macska nyávogott volna. Mivel guggoltam előtte néha muszáj voltam a térdén megtámaszkodni, majd úgy gondoltam ha már ápolnom kell inkább az ölébe ülök. Így is tettem. Ő kicsit furcsállta ezt az egészet, de a derekamat-majdnem a seggemet-megfogta, pontosabban kezét odatette, hogy ne essek le. Keresztbe tettem a lábamat, és miközben a jeges borsót Kai nyelvén tartottam kinéztem az ablakon és azt figyeltem, ahogy két madár kergeti egymást. Nem értem miért nem bíztam rá, hogy fogja magának a jeget, de se gond.
Pár perc múlva, már elvettem a nyelvéről a jeget és felálltam az öléből, majd a pulthoz sétáltam és leraktam a zacskót.
- Na most már ehetsz de vigyázz !
- Jó inkább nem eszek.
- De .. Egyél. Nem maradhatsz éhen - mondtam miközben csípőmre tettem a kezem és felhúztam az orrom. Kai csak mosolyogni kezdett. Én mosolyogva leengedtem magam mellé a karjaimat. - Min mosolyogsz?
- Azon, hogy nagy faszkalap voltam veled és te ha csak így de törődsz velem - mondta.
- Miért hagytalak volna úgy, hogy a makacsságod miatt ne tegyél semmit se? Vagy hagyjalak, hogy ne érezd a nyelved? És amúgy is most belehalok? Nem..akkor? - csaptam meg a két combomat.
- Köszi amúgy -mondta.
- Nincs mit. Felmegyek átöltözni - indultam fel.
- És...
- Azért, hogy ha bárki bejönne például Luhanék haza érnének és kedves Chanyeol miatt Kris be akarná kapni a semmit akkor ne arra nyisson be, hogy én épp pucéran vagyok mert öltözök - mondtam miközben lépkedtem felfelé. Csak nevetést hallottam ezután, de nem különösebben érdekelt.  Szerencsére nem nyitott rám senki öltözés közben. Lementem a nappaliba, ahol a már felöltözött Kai ült és nézte a TV-t .
 - Mi jót nézel? - ültem mellé.
- Csak kapcsolgatom a csatornákat. Nézhetsz amit szeretnél - állt fel.
- Hé, nem ülsz vissza?
- Kicsit elmegyek futni - mondta és elővette a fülesét, majd felhúzta az edző cipőjét. Már este hat volt, kicsit féltem, hogy bármi baja esik, de fiúból van és tud magára vigyázni.

Kai Pov'

- Mikor jössz körülbelül? - kérdezte Huan.
- Majd egyszer csak - mondtam és kiléptem az ajtón és elindultam a park felé futva. Csak futottam. Szerettem futni mert sokszor kitudtam szellőztetni vele a fejemet és gondolkodhattam sokat. Igaz, nem túl sokszor futottam, de mikor megtettem sokat gondolkodtam. Sokszor a bandán gondolkodtam, de volt mikor egy-egy lányon.
Mikor már körülbelül hatvanadjára futottam körbe a parkot az egyik lámpa oszlopnál megláttam egy csapat fickót, és egy olyan 14-15 éves lányt, neki szorítva az egyik srác által az oszlopnak. Tudni kell a park mellett van két bolt és a közt van a lámpa oszlop. Az üvegre pillantottam. Kicsit megijedtem a  saját magam látványától. Gyorsan a csukómra tekintettem..Kikerekedtek a szemeim, és alig hittem a látványnak. Pont most? Ettől féltem..
- Na kislány ne ellenkezz. Úgy csak jobban fog fájni - hallottam, ahogy ezt hajtogatta az egyik részeg fickó.
- Kérem engedjen el - hangzott a kislány elcsukló, már sírásra utaló hangja.
- Jaj picinyem, nem foglak, csak ha végeztünk veled - mondta ugyan az. Messziről láttam perverz vigyorát, ami úgy ült ki az arcára, mintha most nyerte volna meg az ötös lottót. Elkezdtem közeledni feléjük, majd megálltam 5 méterrel távolabb. - Mi van nagy fiú? Csatlakozni szeretnél?
- Engedjétek el - mondtam.
- Mi van haver? Túl sokat szívsz, hogy ilyen vörös a szemed?
- Engedjétek..el - mondtam sokkal agresszívabban.
- Nyugi már haver. A frászt hozod ránk.
- Oh, igen - mondtam kissé eltorzult hanggal. Csodás. Pont most pont itt? Ugye most szórakozol velem? - Igen, ez a célom mielőtt megkérdeznéd..Josh.
- Honnan a faszból tudod a nevemet? - kérdezte aki a lányt szorította az oszlophoz.
- Oh - nevettem fel - Az neked mindegy. De most szépen elengeded azt a lányt - mutattam rá - És haza tolod azt a nagy seggedet mielőtt én rúgnálak haza.
- Oh keménykedünk, keménykedünk? - közeledett felém egy férfi vas csővel a kezében, amit felém lendített, de a reflexemnek köszönhetően megfogtam a csövet, kirántottam a kezéből és én vertem fejbe őt. Csak elmosolyodtam, ugyanis nem vertem nagyot, csak épp akkorát, hogy nyaljon egyet. Elejtettem a vas csövet és bólintottam a kislánynak, hogy futhat. Meghajolt és elfutott amilyen gyorsan csak tudott.
- Na gyertek faszkalapok - tettem két kezem a tarkómra és diadal ittasan elmosolyodtam.

Huan Pov'

Még se Luhanék, se Kai nem volt itthon. Úgy aggódtam, hogy azt elmondani nem lehetett. Egyszer csak Kai berontott az ajtón sántítva, arca vérzett. Felemelte a kezét, de annyira remegett, hogy a kanapéról is láttam. Egy ideig megfagyva néztem, ahogy kézfejével letörli orrából folyó vérét, de aztán össze szedtem minden bátorságomat és oda rohantam hozzá.
- Kai, Jézusom jól vagy? - fogtam meg a karját.
- Úgy nézek ki - rántotta ki a kezét - Mint aki jól van? Mellesleg igen jól vagyok.
- Mi történt? - kérdeztem ijedten. Nem volt valami szép látvány így Kai.
- Csak megmentettem egy körülbelül 15 éves lányt, akit egy csapat részeg fickó majdnem halálra erőszakolt.
- Jézusom, te eszméletlen hülye vagy. Egyedül? De úristen ülj le a kanapéra.
- Nem kell, hogy ápolj - mondta miközben ejtett egy kisebb mosolyt.
- DE KELL! - ordítottam. - Bocsánat. Leülsz a kanapéra én pedig itt vagyok mindjárt - mondtam és felfutottam az emeletre remegő léptekkel. Lehoztam az elsősegély dobozt és elláttam Kait. - Az a kislány biztos hálás neked - mondtam miközben letöröltem arcáról a rászáradt vért.
- Biztos.
- Én is hálás lennék. Hálás lettem volna ha egyszer ott terem egy olyan fiú mint te. Mármint, mint megmentő. De nem termett - csuklott el a hangom.
- Me-megerőszakoltak?
- IGen - mosolyogtam.
- De akkor miért mosolyogsz?
- Mert nem akarom, hogy bárki is lássa mennyire fáj - mondtam. De elég volt ez a pár szó és sírásban törtem ki Kai vállán.
- Nyugodj meg - simította meg bizonytalanul a hátamat. Én átöleltem a derekát. - Felvigyelek aludni?
- Nem kell - engedtem el és letöröltem a könnyeimet - Még rendbe szedlek - mondtam és neki láttam átnézni, hogy valamit nem e hagytam ki. - Jól van.. Kész. Pihenj, mert láttam, hogy eléggé fáj a lábad és remegett is minden végtagod.
- Köszönöm Huan - mondta és hosszan megpuszilta az arcomat. Majd csak elmosolyodott, a combomra rakta a kezét majd felállt és az emeletre ment. Én úgy meredtem magam elé, mintha szellemet láttam volna. Ekkor belépett Luhan és a többiek. Chanyeol RiRinnel az oldalán.
- Mi ez a sok véres zsepi és vatta? - mutatott a földön heverő halomra Kris.
- És miért nézel úgy mint aki előtt most öltek embert? - kérdezte Chanyeol.
- Mi a baj Huan? - kérdezte Luhan.
- Se-semmi - dadogtam - Csak Kai összeverekedett valami csapat gyerekkel és őt láttam el - fogtam fel a papír fecni halmot, kidobtam a kukába és felmentem az emeletre.
- Ezek  ketten valamit tettek egymással - hallottam tisztán Luhan hangját. Bementem a szobámba és az ágyra dőltem. Miközben hanyatt feküdve néztem a plafont visszagondoltam, ahogy Kai megpuszilt. Beleremegtem ahogy visszagondoltam. Csak ott feküdtem és arra gondoltam, ahogy Kai azt a csókolni való ajkait az arcomra nyomta.

2013. július 9., kedd

Chapter Eight ▲

Randi Hyunseunggal ▲

Huan Pov'
Mikor reggel felkeltem , körülnéztem a sátorba, de Kait, nem láttam sehol. Feltápászkodtam nagy nehezen, majd ki a sátorból. Nyújtózkodtam egy nagyot aztán megláttam Kait amint a parton sétál. Én óvatosan odafutottam, hogy ne hallja meg túlságosan, majd a hátára ugrottam. Ő annyira meglepődött, hogy előre estünk mindketten.
- Reggeli ébresztő, Dörmögő Dömdödöm? - kérdezte kuncogva.
- És nem haraptad le a fejem. De igen reggeli ébresztő.
- Most már kenguru is leszel nem csak Dörmögő Dömdödöm.
- Ja. Miért nem voltál a sátorban?
- Mert te még aludtál, én meg lusta voltam felébreszteni téged - tápászkodott fel, utána én is.
- Oh, értem. Amúgy innen mikor megyünk haza?
- Olyan dél körül vagy délután. Miért?
- Csak mert ha hét előtt nem megyünk...
- Tisztában vagyok vele, hogy mész Hyunseunggal randizni, nyugi. És gondolom a többiek is.
- Ha mégse, haza tudsz vinni?
- Persze - mondta és elindult vissza a sátorhoz. Én is így tettem.

Körülbelül hat órakor mikor haza értünk én rögtön készülni kezdtem. A szekrényemben kotorásztam, vagy fél évig,mire találtam egy normális ruhát.
Felkaptam és átrohantam Luhanhoz, akinél Kai is ott volt.
- Ez így jó?
- Igen - mondta Luhan.
- Kövérít - mondta Kai.
- Téged meg ki kérdezett.. És amúgy se kövérít - vágtam be a durcát. - Vagy de?
- Nem - röhögött Kai. - Csak mondtam.
- Köcsög vagy. Amúgy akkor én mentem ha megjött Hyunseung.
- Jól van hugi. Érezd jól magadat - mosolygott Luhan.
- Köszi talán meglesz - vigyorogtam. Felvettem lent a nappaliba a magassarkúmat, majd kerestem volna RiRint, de nem láttam a part óta és Channiet se. Így csak írtam egy SMS-t neki, hogy 'Elmentem a szerinted új pasimmal randizni, ne keress :P ' Majd valaki csöngetett. Én odamentem és kinyitottam.
- Szia Huan. Csinos vagy - mondta Hyunseung.
- Szia ,köszi te is. Ha lehet egy fiúra olyat mondani, hogy csinos - ő csak mosolygott, majd adott egy puszit az arcomra.
- Mehetünk?
- Igen - mondtam, ő pedig megfogta a kezemet és a kocsijába ültetett. Az étteremig csendben voltunk. Kicsit izgultam, hogy mi lesz, hogy lesz, de mikor megérkeztünk, valahogy ez elszállt. Kisegített a kocsiból, majd bezárta és elindultunk az étterembe. Az ablak mellett foglaltunk helyet és a pincér rögtön jött minket kiszolgálni.
- Mit hozhatok? - jött oda egy szerintem nem ázsiai lány.
-  Két spagetti tálat és két bacardi breezert.
- Milyen bacardi breezert?
- Narancsosat. Huan, szereted a narancsos breezert?
- Igen - mosolyogtam. Legszívesebben ráordítottam volna, hogy  nem és nem akarok alkoholos italt inni, de nem akartam elszúrni az esélyt. Ismerem magamat..ebből még baj lehet. Mikor a pincér meghozta a rendelést, Hyunseung felemelte üvegét.
- Arra, hogy randizunk - mosolygott és én koccintottam vele. Ő belekortyolt az italába, majd én is. Visszatért az az érzés, ami eddig mindig előjött mikor alkohol érte a nyelvemet. A szívem gyorsabban vert, szaporábban vettem a levegőt, majd még egyszer belekortyoltam. Az idő elteltével már le húztam.
- Elnézést! Kérünk még két pohár dupla whiskeyt jéggel - mondta Hyunseung és rám mosolygott. - Látom nem változtál semmit. Ugyan úgy iszol mint eddig - mosolya kicsit gúnyos volt, de aztán kedvessé és gyengéddé vált.- Meg akarsz változni, ugye?
- Igen - mondtam kicsit elködösült tekintettel.
- Helyes - vigyorgott, majd a pincér által kihozott két pohár whiskeybe bele kortyolt - Egészségedre - mosolygott, én pedig szintén beleittam a sajátomba.

Miután befejeztük  az étteremben való evést és ivást, Hyunseung kifizette a dolgokat, aztán elmentünk a közeli parkba.
- Tudod Huan...Amikor régen is beszélgettünk, meg ilyenek már akkor tetszettél nagyon. Arra lennék kíváncsi, hogy két nap múlva is eljönnél e velem randizni?!
- Hát elmehetek. És hová?
- Egy Beast koncertre - nyújtotta ki a nyelvét.
- De kis egoista..A saját koncertjükre elvisz - kuncogtam.
- De akkor próbálni fogunk. Szóval nem olyan koncert lesz csak majd azt amit kérsz elénekeljük neked - mosolygott.
- Akkor előre is lefoglalom a Fiction-t - nyújtottam ki a nyelvem.
- Igen is hölgyem - mosolygott majd elnevette magát. - Hiányoztak ezek a perceg, amiket így egymással töltöttünk.
- Nekem is. Régen beszéltünk..nagyon régen.

Hyunseung Pov'

- Akkor mit szólnál, ha elmennénk az egyik kedvenc táboromba? Nincs olyan messze innen és csak két napot lennénk.
- Hát nem is tudom..talán ez még korai lenne, hogy elmenjünk ketten két napra valahová.
- Igazad van..Nos akkor mondjuk moziba? - kérdeztem. Kicsit örültem volna, ha lehetek vele kettesben, de nem azért, hogy az ágyba döngöljem, hanem, hogy elbeszélgessek vele sok mindenről.
- Az jó - mosolygott. Olyan szép mosolya van.
- Akkor két nap múlva mozi. De most még csak nézzük a holdat egy padon ülve - mondtam mosolyogva majd megfogtam a kezét és a legközelebbi padhoz húztam és leültem, ő pedig mellém ült.
- Annyira hiányzott, hogy valakivel beszélgessek mostanában. Kai ő mindenért leharapja a fejemet, Luhannal alig beszélünk..a többiekkel is..
- Hát figyelj bármi van felhívhatsz és beszélhetünk - mosolyogtam rá.
- Köszönöm Hyunseung - adott egy puszit az arcomra, majd a puszi helyét megérintettem és elpirulva néztem rá.
- Nincs mit -mondtam és a holdat kezdtem figyelni.
- Néha úgy eltűnnék a föld színéről is - mondta.
- Mert?
- Mert Luhan a tesóm, Kai pikkel rám elég erősen. A többiek meg néha foglalkoznak velem néha nem. De Kaival el vagyok csak hát a veszekedésekkel.
- Értem. Nos én is voltam így egy lánnyal de aztán ő autó balesetben meghalt - hajtottam le a fejemet. Szerettem azt a lányt, de valamiért úgy érzem Huanban sokkal több van mint abban a lányban. Ismerem őt, de változhatott és megakarom újra ismerni.

RiRin Pov'

Chanyeollal kézen fogva sétáltunk a parton miközben a szél gyengéden simogatta arcunkat. Csak mosolyogni tudtam, mivel vele voltam. Úgy éreztem megállhatna az idő és csak mi lennénk és akkor és ott. Ő hirtelen magához rántott és megcsókolt gyengéden, majd átöleltem őt, Chanyeol pedig a hátamat simogatta.
- Örülök, hogy a barátnőmnek tudhatlak - mosolygott.
- Örülök, hogy a barátnőd lehetek - mosolyogtam és megpusziltam a száját. - Holnap mit kéne csinálni? - fújtam fel az arcomat, ő pedig két ujjával kipukkasztotta.
- Először is ez nagyon aranyos volt - nyomott puszit az arcomra - Másodszor pedig mondjuk elmehetnénk moziba.
- Okés - mondtam és újra elindultam sétálni, ő pedig utánam futott a hangok alapján-természetesen így is volt- és összekulcsolta ujjainkat.
- Azért a barátodat meg kéne várni, nem? - vigyorgott.
- De igen - mosolyogtam és lóbálni kezdtem a kezeinket - És mit nézünk meg?
- Amit ott választunk - mosolygott és megpuszilt ismét.
- Rendben. De talán menni kéne haza - néztem rá az órámra.
- Hát talán - mondta, majd megnéztem a telóm, mert rezgett és Huan-tól jött egy üzenetem, miszerint Hyunseunggal ment a randira.  - Menjünk - mosolyogtam. Elindultunk Chanyeol kocsija felé, miközben kisit lökdöstük egymást, majd haza mentünk és elkezdtem főzni a vacsorát, ami palacsinta volt, de vagy 3 palacsinta leégett mert Chanyeol is ott volt.

Huan Pov'

Még iszogattunk Hyunseunggal kicsit, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit betéptünk mindketten, de azért haza vezetett. Mikor megálltunk a házunk előtt, már akkor tudtam, hogy nagy balhé lesz ha valaki épp kint lesz a nappaliba vagy a konyhába. Előre féltem.
- Nos Huan, akkor két nap múlva találkozunk - mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Igen. Jó éjt Hyunseung. Az úton vigyázz, nehogy valami baj legyen - mondtam miközben megsimítottam a vállát, majd kiszálltam a kocsiból, és az ablakra támaszkodtam amit ő lehúzott.
- Jó éjt Huan.
- Neked is - mosolyogtam, kiegyenesedtem, a járdára léptem, Hyunseung pedig elhajtott. Én kicsit támolyogva ugyan, de felmentem a lépcsőn és szinte berontottam az ajtón.
- Te ittál? - kérdezte felháborodottan Luhan, majd mellé érkezett Kai is.- Hogyne ittál volna - csapta combjaira a kezét. - Te normális vagy úgy őszintén? - ordított rám.
- Ne ordibálj már szét szakad a fejem - emeltem mindkét kezem a fülemhez, majd elkezdtem a fejemet rázni, mert hallani se akartam senki hangját, nem hogy Luhanét vagy Kaiét.
- De ordibálok - mondta és megragadta a karomat - Le akarsz róla szokni, vagy detoxban szeretnél kikötni?
- Inkább detox, mint ez a ház! - ordítottam rá miközben kirántottam a kezemet szorításából - Kár volt ide jönnöm. Úgy éreztem jól magamat! Leszarom mit gondoltok rólam ti ketten - mutattam a két jómadárra.
- Huan..
- Meg se szólalj Kai.. - szakítottam félbe Kait - Lehet, hogy be vagyok tépve, de mindenre emlékszem képzeld el. Hagyjatok már békén. Ide se kellett volna jönnöm. Tudtam, hogy úgyse fog sikerülni, hisz jó volt nekem úgy ahogy volt. Kai te csak piszkálni tudsz. Egy kedves szavadat se hallottam még ami rólam szólt volna. Elegem van mindenkiből - ordítottam elég nagy hanggal, mire a többiek is kijöttek. Én csak lépkedtem össze vissza, mert már a világomat se tudtam, sőt azt se , hogy fiú vagyok e vagy lány. Dülöngéltem ott össze -vissza, miközben újabb szavakat kerestem - Az a legnagyobb baj, hogy senkit se érdekel, hogy meggyógyulok e. De várjál már. Ez nem betegség..Vagyis az, de leszarom ..értitek? Kait is, mindenkit leszarok - mutattam egyenként az emberekre. Olyan komolyan gondoltam azokat a szavakat, hogy lassan már el is ájultam.

Kai pov'

Mikor Huan osztotta nekünk azt észt, amit szerintem csak a pia diktált, kicsit elegem lett belőle és karba tett kezekkel figyeltem tovább egy olyan ' ezt unom ' sóhaj kíséretében.
- Valami nem tetszik szép fiú? - nézett rám Huan.
- De minden tökéletes kivéve, hogy be vagy b*szva.
- Az is tetszedjen!
- Köszi kihagynám.
- Miért vagy ilyen?
- Milyen?
- Ilyen rideg mindenkit lenéző f*sz? - emelte kezét szája elé- Igen az vagy.
- Nem nézek le senkit csak aki untat, nem fogom azt játszani neki, hogy de érdekes vagy.
- Szóval untatlak?
- Igen.. - mondtam, mire összecsuklott és a földön kötött ki, én odamentem és próbáltam felemelni. - Idefigyelj..fel kell állnod és felmenned a szobába vagy én viszlek fel.
- Nem - rázta meg a fejét.
- Biztos mindenki előtt akarod leégetni magad? Kyungjae szerinted ehhez mit szólna?
- Nekem az mindegy - mondta. Én kicsit megelégeltem ezt, felkaptam az ölembe, és felvittem a szobájába, leraktam az ágyra és leültem az ágya mellett levő fotelbe.
- Ide figyelj. Közöttünk mindenki azt akarja, hogy jól legyél. Én is képzeld el. Luhan annyit aggódik miattad, hogy azt leírni nem lehet. Hyunseung pedig pont az ellentettjét akarja. Ne akard tudni honnan tudom. Huan, ezt be kell látnod, hogy nem helyes - mondtam, ő pedig már majdnem megszólalt, de szájára tettem a kezemet - Amíg be nem fejeztem nem beszélsz.  Kyungjae most mit szólna ehhez, ha látná? Biztos nem repesne az örömtől és talán hozzád se szólna. Idefigyelj Huan..Ez nem jó, tudod te is. Cigizz oké..De ne igyál. Az rosszabb..Nem állítom, hogy hamarabb megöl, de biztos, hogy lesznek maradandó káraid. És ha szülsz egy gyereket nem hiszem, hogy jó érzés lenne ha valami súlyos betegsége lenne. Azért jöttél ide, mert ebből ki szeretnél lábalni. Akkor tegyél is érte. Olyan szépen elkezdted, én is meglepődtem. De aztán jött ez. Huan ne csináld ezt..másnak se és neked se jó, nem tudom mennyiszer mondjam el. Te egy értelmes csaj lennél aki, hogyha valami beszólást kap visszaszól. De neked ezzel el kell rontanod.. - levettem a szájáról a kezemet - Ezen gondolkodj el..- álltam fel - Jó éjt Huan - mondtam és kivonultam a szobából. Miután becsuktam az ajtót még álltam ott egy darabig, majd lementem a nappaliba.
- Mi volt? - kérdezte Luhan.
- Elmagyaráztam neki a dolgokat kicsit, nem tudom mi a reakciója, mert lejöttem. De remélhetőleg elgondolkodik rajta.
- Remélem. Nagyon aggódok, hogy visszaesik és akár meg is halhat. Amennyi piát ő ivott...az nagyon sok mennyiség egy 18 évesnek.
- Egy felnőttnek is nagyon sok lenne, Luhan - mondta Baekhyun. - De jó éjt, holnap reggel meglátjuk mi lesz - vonult vissza a szobájába. A többiek is így tettek míg végül Luhan és én maradtunk.
- Szerinted elgondolkodik rajta? - kérdezte.
- Igen - mondtam - Kyungie-t is megemlítettem benne, szóval remélem.
- Na menj aludni Kai..Holnap délután koncert, szóval.
- Hol is? - vakartam meg a tarkóm.
- After School Club - mondta.
- Ja tényleg. Jól van. Jó éjt - mondtam, majd felvonultam a szobámba, de előtte benyitottam Huanhoz, aki a teraszon cigizett. Pontosabban füst szállt szóval gondolom azt tette. Óvatosan becsuktam az ajtót és átmentem a szobámba, majd lefeküdtem aludni.

Huan Pov'

Mikor Kai kiment a szobámból én rögtön gondolkodásba estem. Talán igaza van. Ez nem helyes amit csinálok. Kimentem a teraszra, meggyújtottam egy szál cigit és beleszívtam. Most először nem kellett a cigi. Csak leengedtem magam mellé a kezemet és vártam, hogy a cigi hamuja leperegjen és elégjen a szál. Tényleg igaza van Kainak. Kyungjae úgy leszarna engem mint a pinty. Mivel majd elestem bementem, levettem magamról a ruhát, majd a pizsit magamra erőszakoltam, mert most valahogy minden nehezebb volt. Bebújtam az ágyba, vívtam egy harcot a takarómmal, mert a lábamra csavarodott és lefeküdtem. A párnára hajtottam a fejem, hanyatt feküdtem és a plafonom kezdtem bámulni. Meg kell változnom a többiek érdekében. És a magam érdekében is. Hisz az én egészségemmel játszadozok. De profi vagyok bebaszva is így tudok gondolkodni. Mindegy is. Magamra húztam a takarót és tovább kezdtem gondolkodni.  Holnap bocsánatot kell kérnem. Nincs mentség. Le kell mennem Luhanhoz, és a többiekhez, hogy bocsánatot kérjek tőlük. Most is megtenném, de ..-néztem az órámra- háromnegyed tizenkettő van. Inkább holnap mikor felkelek és nem fog széthasadni a fejem. Oldalamra fordultam és becsuktam a szemem, és vártam mikor jön az álom manó.

2013. július 1., hétfő

Chapter Seven ▲

Sátrazás ▲

Huan Pov'
- Akkor szia kis Kyungie - mosolyogtam Kyungjaere és megöleltem. - Jó volt, hogy itt voltál.
- Én is örülök neki. Legalább megismertelek - mosolygott, majd egy kis könnycsepp csorgott le szeméből, amit én hüvelykujjammal letöröltem.
- Ne pityeregj! Csak jössz még ide, és én itt leszek ha jössz.
- Akkor is, ha az EXO-val rosszba leszel és elköltözöl?
- Akkor is - mondtam, mire ő csak nyomott egy puszit az arcomra.
- Hiányozni fogsz Huan-Noona.
- Te is nekem Kyungie-Dongsaeng - mosolyogtam rá. Mikor felszállt a gépre, egy-két könnycseppet elejtettem, majd integetni kezdtem. Pont ablak mellé került, így láthattam. Mikor a gép már felszállt, én elindultam a váró felé. Egyedül jöttem elkísérni Kyungiet mert Kainak dolga akadt. Ilyen is csak ő lehet. Beültem a kocsiba és haza vezettem. Otthon kipakoltam amit vettem a boltban, majd elkezdtem megfőzni az ebédet.
- Hm..Mi ez a jó illat? - jött mellém Kyungsoo.
- Hát csak kotyvasztok. Tudod a boszorkányok azt szokták - nyújtotta ki a nyelvemet.
- De azt nem úgy érthette Kai reggel.. Csak, hogy nem tudta ő elvinni Kyungiet..
- Nem baj. A többiek?
- Legtöbben a medencében, de Kai csak gubbaszt a napágyon.
- Jaj de jó neki. Na segítenél? Fel kéne hozni a pincéből a krumplit.
- Szólok Chanyeolnak - rohant ki nevetés közben, majd egy félmeztelen Channie lépett a konyhába.
- Segítsek akkor? - kérdezte. Én bólintottam, ő pedig körülbelül 5 perc múlva már mellettem is volt. - Ugye nem..
- Nem mondtam el senkinek se - nyugtattam egy biztató mosollyal. - Nem is fogom - mosolyogtam továbbra is. Ő is ejtett egy kisebb mosolyt majd elindult kifelé. - Ja, Chanyeol.. Mikor indulunk?
- Majd ebéd után gondoltuk - mosolygott. - Akkor jössz?
- Még szép - vigyorogtam.
- Akkor majd ha megfőztél és kész akkor szólsz?
- Aha - főztem tovább. Mikor dél felé készen lett a kaja , kimentem a medencéhez. - Srácok kész a kaja..
- Megyünk - szólt Luhan, kimászott a medencéből, majd Chanyeol segített RiRinnek kimászni onnan. Én elvigyorodtam ekkor és Channie olyan 'Ne nézz így ' fejet vágott. Mikor mindenki bement kajálni, és meg is ejtették az étkezést, mindannyian hátradőlve, hasunkat fogva sóhajtoztunk. - Ez nagyon finom volt - mondta Luhan miután böffentett egyet. Elég hangos volt egy Idolhoz képest és egy emberhez képest is. Ezután szinte az összes tag böfögött..Nem volt szép zene füleimnek. Sőt mi több. Ki nem néztem volna belőlük, hogy ilyet tesznek itthon vagy bárhol is. Én voltam bulis meg minden, de ennyire tesznye nem vagyok.
- Ilyenekkel kell nekem együtt élni.. - mondtam, majd nehézkesen felálltam és elmentem mosogatni. Kyungsoo és Chanyeol összeszedte a mosogatni valókat, majd lerakták mellém. Én körülbelül fél óra alatt elmosogattam, majd mikor készen lettem a fiúk parancsára felmentem összepakolni a sátrazáshoz szükséges dolgaimat, majd felvettem egy fekete melegítő nadrágot, egy fehér rövid ujjút és egy szürke meleg felsőt. Még néhány dolgot beraktam a hátizsákba, majd lementem a nappaliba.
- De jó, hogy jössz - szólalt meg Luhan.
- Mondjad  kis büfis - kuncogtam.
- Ne már. Szóval nem sokára indulunk de Kai elakar menni hamarabb oda..
- Ez hülye kifogás..mit akarsz?
- Elmennél Kaival oda hamarabb?
- Mi a szarnak?
- Elrendezni a dolgokat.
- Ha sátrat kell verni abban nem vagyok jó - emeltem fel kezeimet magam elé.
- De ha már mást kell verni akkor igen - vigyorgott Kai perverzen mikor odajött. Én egy olyan 'Még számolunk' pillantást vetettem rá majd hason böktem és kimentem  kocsihoz. Mikor már vagy tíz perce ott dekkoltam, hogy megvárjam Kait dudáltam kettőt, mire az egész bagázs kijött és Kai beszállt, azok meg integettek, mintha valami költözés vagy világ nézés következne. Egy ideig csendben telt az út, bár én nem is bántam mert nem szeretnék az árokban kikötni, ha valamin meglepődök.
- Kyungjae hívott már?
- Igen..Mind kétszer azt mondta, hogy vigyázzak rád meg a csapatra, meg,hogy ha legközelebb jön akkor veled had legyen kettesben úgy,hogy nincs ott senki más - mosolygott.
- De így is olyan volt... Az pedig nem lenne jó, ha a saját unokabátyjától elszakítanám..
- Tudom és már most is olyan volt..
- Kai ne haragudj - mondtam. Tényleg nagyon sajnáltam, hogy az unokaöccse nem vele, hanem velem foglalkozott. Sőt inkább nem értettem - Figyelj..tudom, hogy amúgy se tartottad volna be, de nem kell kiszolgálnod.
- Betartottam volna ,de ha így akarod.. - mondta. Ezután a mondat után már a partig senki nem szólt semmit sem. Ez kínos csönd volt.. Volt mikor csak álltunk egymás mellett és csöndben voltunk, az kellemes, megnyugtató csöndnek lehetett volna nevezni. De ez nem ilyen volt. Mikor megérkeztünk kipakoltunk a kocsiból és levittük őket oda, ahol talán jó lesz sátrazni. Felállítottuk a sátrakat, majd körülbelül egy órára rá megjöttek a többiek is. Sajna Kris nem tudott eljönni mert dolga volt. RiRinnel megöleltük egymást majd a többieket is megöleltük.
- Na mit csináljunk? - kérdezte RiRin miközben levette a ruháit, hogy bemenjen a vízbe, vagy napozzon.
- Ússzunk kicsit? - kérdeztem.
- Ússzunk, de ugye nem ruhában óhajtasz úszni? - vigyorgott, én pedig csak elmosolyodtam szemeimet forgatva és levettem a ruháimat majd Ririn elé álltam.
- Mehetünk?
- Mehetünk - mondta és elkezdtünk futni a víz felé ott kicsit levizeztük egymást majd elkezdtünk úszni. A vízből láttam, hogy a Beast-es srácok is megjelentek. Kai kivételével mindenki szívesen látta őket ha jól vettem észre. Ririn szólt, hogy ki kéne menni hozzájuk, így kiúsztunk a partra.
- Sziasztok - köszöntem, Hyunseung pedig csak megölelt.
- Jó látni újra - mondta az említett. - Csinos vagy.
- Köszönöm és téged is jó látni.
- Ennek már új csaja lesz  - mondta Gikwang eléggé hangosan. Én felé fordultam.
- Nem nem - mondtam majd visszafordultam Hyunseunghoz.- Mi járatban erre felé?
- Csak lenéztünk a partra és láttuk, hogy itt vagytok. Messziről kiszúrtalak. Nem nehéz megkülönböztetni egy jó csajt - mosolygott. Én elpirultam majd a szemébe néztem. - Mellesleg akkor áll a randi?
- Áll - mondtam és Kaira pillantottam aki csak olyan 'Ezt megölöm' tekintettel vizslatta Hyunseungot.- És mikor?
- Mondjuk holnap este elmegyek érted és elviszlek vacsizni.. Aztán egy séta a park körül és nézzük a holdat.
- Holnap telihold lesz, nem? - kérdezte ijedten RiRin.
- Nem..Két nap múlva lesz de nekem holnap jó. És nem akarom halogatni - mondta Hyunseung.
- Akkor holnap este jössz értem..mikor?
- Olyan nyolc körül - mosolygott.
- Rendben. Nem jöttök úszni? A srácok úgyse jönnek,mert szerintem bepisálnak a víztől..
- Mehetünk éppenséggel - mosolygott még mindig Hyunseung. Levették a felsőjüket meg a nacijukat - már aki- és eljöttek velünk úszni. Hyunseung és én elvoltuk egymással, RiRin pedig a többiekkel röhögcsélt. Mi csak mosolyogtunk egymásra, majd egyszercsak derekamnál fogva magához rántott és elkezdett csikizni, amitől én a halálomon voltam és ott kezdtem el vergődni mint egy hal, amitől ő meg is halt nevetésben.
- Hagyd abbaa - kiabáltam neki nevetve, ő befejezte és egy puszit nyomot az arcomra. Én elpirultam és el is mosolyodtam közben. RiRinre néztem aki, telefonjával babrált, majd megrezzent a zsebem. Belenyúltam és a telefonom rezgett. Level 1221, hogy a zsebem rezgett. Megnéztem és Ririn írt egy SMS-t :
" Na mivan már új pasid is lesz ?D: "
Én csak Ririnre vigyorogtam és ráztam a fejemet, hogy 'Te hülye vagy'. Hirtelen Hyunseung lefröcskölt én pedig visszafröcsköltem, majd ő felkapott az ölébe és elkezdett velem pörögni. Én ott sikongattam meg minden, de nem tett le.

Kai Pov'
Miközben Hyunseungot és Huant néztem annyira de megfojtottam volna a pasit. Egyszerűen odamentem volna és kitéptem volna a szívét és elrontottam volna azt a 'tökéletes' kis pofiját. A levegőt fojtogattam magam előtt, majd Baekhyun a kezét vállamra tette.
- Mi van haver?
- Semmi, csak fojtogatom a levegőt.
- Nem inkább féltékeny vagy? - vigyorgott
- NEM! - ordítottam szinte, mire Hyunseung és a többiek is rám figyeltek. Én csak elkezdtem mosolyogni majd visszafordultam Baconhöz. Ő csak furcsán nézett rám, majd leült mellém.
- Minden esetre Kai... Ne legyél feltűnő.
- Jó - morogtam
- Most te vagy Dörmögő Dömdödöm.
- Elhiszem.
- Jól van..Szépen lassan hagyd, hogy Hyunseung és a drága Huan randizzanak, majd járjanak és végül megházasodjanak aztán Hyuseung meg felfalja - emelte feljebb a hangerejét a 'felfalja' szónál. Kicsit kikerekedtek a szemeim majd lassan rájuk néztem. - Á kicsit se félted?! Hol már - nevetett Baekhyun.
- Nem azt mondtam, hogy nem féltem, hanem, hogy nem vagyok féltékeny..Nem mindegy haver - álltam fel és elmentem kicsit messzebb.

Huan Pov'
Miközben Hyunseunggal fröcsköltük egymást nagyon jól éreztem magamat. Kicsit örültem is, hogy elmegyek vele randizni.
- Na de szerintem nekünk mennünk kéne - szólalt meg Yoseob.
- Hát ja...Próbára kéne mennünk már lassan - mondta Hyunseung. - Holnap találkozunk akkor Huan - puszilta meg az arcomat.
- Rendben - mosolyodtam el. Kai csak megköszörülte a torkát, majd mikor a Beast-esek elmentek ő is bejött a vízbe. Én Xiuminnal hülyéskedtem el, de azt nagyon. Szerintem olyan hülyéket mint mi ketten, senki nem látott még.
- Kajaa - kiáltott Kyungsoo és mindenki a piknikes területre futott - Lehet szendvicsekből, csomagolt főtt ételekből, és édességből választani. DE édességet estére is kéne hagyni, szóval azt nem - mindenki vett magának kaját. Én Luhannal feleztem el egy pizzát.
Miután befejeztünk a kaját és már besötétedett mindenki elvonult a sátrába. Kivéve én és Kai. Mi mindketten a parton álltunk egymás mellett és a lábunkat nyaldosta a víz.
- Miért mész vele randizni - kérdezte.
- Mert...kedvelem őt. Kicsit régebben is ismertem mikor jöttünk ide nyaralni a szüleim és a szülei sokszor összejártak és mi se maradhattunk ki. Már akkor is kedveltem és most is kedvelem..TE nem teheted tönkre a szerelmi életemet, oké?
- Oké - mondta.  Kicsit fájt, hogy ilyeneket kellett mondanom, de...fogalmam nincs miért.
- Rendben..Én most ,megyek...Nem jössz te is aludni?
- De nem sokára..-mondta és ejtett egy mosolyt.

RiRin Pov'
Mikor kiültem a tábortól lehet legmesszebbi homokbuckára, úgy gondoltam egyedül vagyok. Csak néztem ki a fejemből és a szellő a hajamat dobálta.
- Leülhetek melléd? - felnéztem és Chanyeolt pillantottam meg. Kicsit megijedtem, de végülis oké.
- Persze - mosolyogtam rá. Ő leült mellém, majd picit közelebb húzódott.
- Tudod RiRin..mikor elsőnek jöttél nagyon megtetszettél. Utána már féltem, mert Kaival voltál és engem nagyjából leejtettél. Akkor kicsit eltántorodtam attól, hogy elmondjam, utána pedig minden évben ugyan így voltam. De már nem nagyon bírtam így gondoltam elmondom.
- Channie...Nem azért...ahj..Figyelj. Nem ejtettelek le..Csak nem tudtam, hogy hogyan szóljak hozzád. Nekem is már azóta tetszel mióta megláttalak elsőnek ,de sose mertem közeledni feléd, így Kaival voltam.
- Ez, komoly? - kerekedett ki a szeme.
- Igen komoly.
- Lehet egy kérdésem? - kérdezte.
- Természetesen - mosolyogtam.
- Le-leszel a .....barátnőm? - kicsit meglepődtem ezen a kérdésen..Nem erre számítottam, egyáltalán.
- Igen - mondtam. Ő csak hozzám húzódott majd óvatosan száját az enyémre tapasztotta.