2013. június 17., hétfő

Chapter Three ▲

Egy 'kisebb' veszekedés ▲

Miután leültem a földre és csak néztem ki a fejemből kieszeltem, hogy el kéne mennem valahová, a parkba, a játszótérre, vagy a közeli szökőkúthoz, vagy bárhová, kivéve bulis helyek. Leszaladtam nehézkesen a nappaliba, ahol RiRin és Kai egymás mellett ülve beszélgettek.
- Bocsi, RiRin eljössz velem valahová? Nincs kedvem bent ülni..
- Szóval leszbikus vagy. Rendben - állapította meg Kai.
- Nem,nem vagyok az, csak nem akartalak téged hívni,de ha már ezt mondod..
- Bocsi, nem tudok. Még dolgom van itthon, mert Xiumin, Channie és Kyungsoo azt hiszik én vagyok az anyukájuk - nevetett RiRin majd Kaira nézett.
- Én elmegyek - mondta Kai. Kissé meglepődtem, és azon gondolkodtam, hogy vajon ez álom-e vagy a valóság!? - Csak akkor vegyél fel valami normális göncöt ne..ezt - húzta meg a felsőmet.
- Szerencséd van, hogy nem kivágott felsőt vettem fel ... - mondtam és felmentem, hogy felöltözzek.
Egy egyszerű összeállítást vettem fel, majd lementem a nappaliba.
- Mehetünk? - kérdezte Kai.
- Miért ne? - kérdeztem vissza és elköszöntünk RiRintől akinek még mosnia, főznie kellett és hát..Kaira ezt nem lehetett volna rábízni. Elindultunk és én végig Kai mögött voltam.-  Megvárnál? - kérdeztem.Ő csak megállt minek következtében én majdnem neki mentem.
- Miért jöttél nekem?
- Te álltál meg úgy, hogy lehetőleg neked menjek.
- Igen én. Melyik pizsidben álmodtad?
- Ez az én szövegem, ne lopd.
- Mikor mondtad te ezt? Mert ha jól tudod sose.
- De. Mikor egy csávó hármasban akarta csinálni.
- És szerinted akkor én ott voltam? - nézett rám, olyan 'Te most ugye viccelsz velem!?' fejjel.
- Igen! - vágtam be a hisztit.
- Jól van.. Oké Huan - mondta és elindult újra előttem én pedig szinte futottam utána. Míg ő egyet lépett addig én vagy hatot.
- Várj már meg az isten szerelméért - futottam utána.
- Hová menjünk elsőnek?
- Hát..mondjuk a parkba? - ő csak morgott egyet, megragadta a csuklómat és oldalra húzott magával egy kis ösvényre. Csak mentünk és nem nézett hátra.-Mi van?
- Semmi, csak nem kívánt személyek jöttek felénk és nem akartam, hogy szívózzanak.
- Szégyellsz engem? Bár nem is járunk..
- Nem is akarnám, hogy járjunk, de nem. Egyszerűen..utáljuk egymást.
- Értem - mire ezt kimondtam, ő elengedte óvatosan a kezemet.
- Csak..kövess - mondta és elindult kicsit gyorsabban,miután hátra nézett. Így én is hátra néztem és a Beast tagjai kezdtek minket követni, hisz akár a gazoson mentünk át akár bárhol, ők jöttek utánunk..
- Te és a Beast tagjai..?
- Igen, utáljuk egymást. De most gyere - fogta meg a kezemet és elkezdett húzni.Mikor a parkba értünk, a Beastesek hirtelen szőrén szálán eltűntek.
- Érdekes.
- Az, de most gyere és nézzünk szét - mondta, elengedte a kezemet és elkezdtünk sétálni a tó körül.
- De gyönyörű - guggoltam le egy irtózatosan szép virág bokorhoz.
- Igen - mondta Kai és leguggolt mellém. - Régen mindig ezt nézegetem, de aztán már mégse.
- Hát gyönyörű az egyszer biztos - mondtam majd felálltam és leültem a tó peremén lévő kis padra, Kai pedig mellém ült. - Régen mindig arról álmodtam, hogy ilyen helyen éljek, de szinte csak bent poshadtam mert fájt a fejem vagy mert hánytam a piától és a cigitől.
- Elvonási tüneteid lesznek egy idő után - könyökölt a térdére és sóhajtott egy nagyot.
- Lehet. De nekem az a fontos, hogy leszokjak róla és, hogy normális életet éljek - mondtam, hátra dőltem a padon és Kai rám nézett.
- Te tényleg komolyan gondolod.. Még én se gondoltam ennyire komolyan akkor, mikor cigiztem, hogy leszokok. Csak muszáj volt leszoknom - szóval cigizett.
- Hát én is leakarok de nem kényszerből. Mellesleg már vagy fél órája itt ülünk. Menjünk már valahová - mosolyogtam. Kai felállt és elindult. Én kicsit későn vettem észre, így elkezdtem futni utána, de ő hirtelen megállt és szépen majdnem nyaltuk a földet mindketten. - Sajnálom - mondtam miután lemásztam a hátáról.
- Nem baj - mondta és ment tovább. Mikor a játszótérre értünk ő gyorsan beleült és megkért, hogy lökjem.. Hát rendben. Elkezdtem lökni, de eléggé nehéz volt egy fiút lökni. Még ha RiRin lenne.. De nem ő Kai..
- Ülj be - szállt ki a hintából. Én helyet foglaltam és elkezdtem magamat lökni, ő pedig kis morgás után elkezdett lökni.
- Nem kell ha nem akarod - mondtam, de ő csak lökött tovább. Ennyire tud jó fej is lenni, vagy RiRin, Luhan vagy Channyeol lefizette?
Mikor végeztünk a játszótérrel és mindent kipróbáltunk, elindultunk a főtér felé. Csak sétáltunk és nem szóltunk egymáshoz. Még mindig a kínos csönd uralkodott. Néha Kaira pillantottam, de nem túl sokszor.
- Miért nézel? - tette fel a kérdést mikor már vagy hat órája nézegettem rá.
- Nem nézlek.
- Áh, hol. Akkor biztos egy szellem néz rám néha néha.
- Igen, pontosan. Kai, te látod a szellemeket? - kerekedett ki a szemem, de szinte már elnevettem magamat így inkább kiengedtem és megálltam, mert az egész testem remegett.
- Min nevetsz így?
- Azon, hogy elvileg én kezdettől fogva utállak és te is engem..
- Én nem mondtam, hogy utállak. Csak..ridegül viselkedem. - szakított félbe. - Mondjad..
- És most itt sétálok veled - mondtam mikor már leállt a nevető görcsöm.
- Van ilyen - mondta és a főtéren az egyik legnagyobb szökőkúthoz sétált. Leült a szélére és a felsőjét a földre tette. Én csak ott lézengtem mert nem akartam leülni Kai mellé. Ránéztem, majd a szökőkút vizére és elkezdtem felé közeledni, amit ő nem nagyon vett észre mert csak bámult ki a fejéből.
- Kai - szóltam neki, mire csak 'Hmm'-ögött és én belelöktem a vízbe. Elkezdtem nevetni mint állat, így én is majdnem beleestem, de nem tettem.
- Te meghibbantál? - kérdezte mérgesen. Én egy cuki fejet bevágva ráztam a fejemet. Kai forgatta a szemeit -  Ideadnád a felsőmet?
- Ja - mondtam és felvettem a földről, majd odanyújtottam neki, de ő a csuklómat kapta el és berántott a vízbe. - Te normális vagy? - kérdeztem ordítva. Ő csak nevetett, ami elég vicces volt így csak lepocsoltam nevetve. Ő ezután csak morgott egyet és kimászott a vízből. Már eléggé sötét volt, és hideg is így a felsőjét rám terítette. - Nem kell - vettem volna le magamról, de ő  csak fogta a vállamnál.
- Hagyd magadon. Kicsit átlátszik a felsőd, mellesleg cuki szíves a melltartód - vigyorgott kicsit komoran. Erre én jobban összehúztam magamon a felsőjét és fintorogtam.
- De jó.. dobhatom ki a felsőm. Köszi Huan - mondta és elkezdett sietni. Egyszer csak befordultunk egy útra ahol egy csapat részeg fickó sétált, így gyorsabbra vettem a tempót és kielőztem Kait, aki csuklómnál fogva visszahúzott maga mellé. - Maradj mellettem jó szorosan - mondta, de hallani lehetett a hangján, hogy nem örül neki, hogy ilyenek történnek.
- Micsoda fenék.. - szólalt meg az egyik mikor kielőztük őket.
- Micsoda csaj - szólalt meg egy másik is, majd elkezdtek fütyülni ami engem irtóra idegesített.
- Nem kutya - szólalt meg hangosan Kai.
- Mit mondtál? - kérdezte egy hapsi aki eddig nem mondott semmit csak dülöngélt.
- Azt, hogy nem kutya, hogy fütyüljenek neki. Ha jó csajnak tartjátok akkor beszéljetek róla ne fütyörésszetek mintha egy kutyának szólnátok, hogy ' Hé eb, gyere ide megakarlak kefélni'. Körülbelül így hat.. De nem baj ... - mondta Kai. Kicsit elkerekedtek a szemeim, hogy ilyen hülye hasonlatot hozott fel, de legalább 'megvédett'. Erre az egyik elkezdett felé menni, ökölbe szorított kézzel, mire Kai megfordult és bevert a srácnak egyet, amitől az a földre került. - Menjünk - mondta megragadta a felkaromat és elkezdett húzni maga után. Csak morgolódott magában, és rángatott mintha egy darab rongy vagy nem is tudom mi lennék. Mintha a kezem lenne a póráz a testem meg a kutya.
- Ne rángass máár - kiáltottam és kikaptam a kezemet a kezéből. Ő csak hátra nézett és újra elkezdett rángatni. Én ugyan azt tettem mint előbb, de a kezem után kapkodott. - Engedj már el az istenit annak. Nem vagyok kutya, ezt te is megmondtad. Pedig most úgy bánsz velem.
- Akkor is velem kell jönnöd mert valahogy haza kell találnod.
- De nem kell rángatnod! Hidd el, úgy is követnélek, mivel nem lenne más választásom - mondtam, ő erre nem szólt semmit csak mentünk egyenesen haza. Mikor beértünk a nappaliba, én levettem a felsőjét és neki dobtam erőből. - Elhiszed, hogy haza találtam volna anélkül is, hogy te itt rángatsz mint egy őrült?
- Képzeld nem nem hittem volna el - mondta és magához rántott. Körülbelül a szánk közt 5 cm volt, lehet kevesebb, majd elkezdte suttogni a szavakat gyengéden. - Nem, hogy hálás lennél, hogy nem hagytalak ott azokkal a pöcs fejekkel, nem te fel vagy háborodva - én csak közelebb léptem hozzá.
- Képzeld, nem vagyok hálás érte. Legalább nem veled kellett volna szenvednem. Mert csak azt tettem - mondtam majd elkaptam a fejemet és felszaladtam. Mind e közben Luhanék mint a moziban úgy figyeltek és miközben egymásnak suttogtuk a szavakat elhangzott egy-két megjegyzés miszerint megfogjuk egymást csókolni. Majd esetleg az álmukban, sőt még ott se. Kaihoz bottal se nyúlnék hozzá. Ekkor valaki berontott hozzám.
- Ott kellett volna hagyni téged. Úgyse érdekel mi van veled. Felőlem halálra kínozhattak volna úgy őszintén. Azért rángatlak magammal, hogy ne rajtam száradjon, hogy miattam keféltek halálra - ordította.
- Ordítozz mással te hülye pöcs fej! Komolyan mondom nem értem miért bírnak a csajok. Ha én beléd lennék szerelmes már biztos öngyilkos lettem volna.
- Én vagyok pöcs fej? Nem én nem háláltam meg azt, hogy megmenekültél egy megerőszakolástól.. Elhiszed, hogy ha én lennék beléd már én is rég az ereimet vagdosnám? - kérdezte, mire én kicsit meglepődtem. Ő csak homlokon pöckölt én pedig pofon vágtam.
- Ne...nyúlj...hozzám. Megértettél? - ordítottam hozzá. Ő csak morgott magának valamit, majd egy ajtó csapás kíséretében kirohant a szobámból. Én az ablakra néztem ami csupa víz csepp volt. Szakadt az eső. A teraszra lépegettem lassan és óvatosan, majd csak álltam fejemet felfelé hajtva és élveztem az esőt. Érthetetlen okok miatt egy-egy könnycsepp vándorolt le az arcomon.
Fogalmam nincs mi vagy ki váltott ki belőlem ilyen érzést. De rossz volt. Elködösödött tekintetemet a távolra szegeztem és csak néztem előre a semmibe. A sok kocsi és biciklis sietett haza minél előbb, hogy ne ázzanak meg, én pedig itt állok és várom, hogy végre ronggyá ázzak. Remek vagy Lu Huan. A korlátra támaszkodtam és ezúttal mintha minden erő elhagyott volna leeresztettem a fejemet és csukott szemmel a talaj felé hajtottam kobakomat. Lassan kinyitottam a  szememet és visszaemeltem eredeti állapotába és néztem előre. Majd valaki megérintette a vállamat. Gyorsan hátra néztem és Luhan volt az. Rám mosolygott, majd én is rá és megölelt.
- Bocsi Kai miatt.. Hallottam szinte mindent. Hülye szegény.
- Nem baj Luhan. Ez is kell. Egy kis veszekedés, para.. minden kell egy életbe - mondtam, mire ő szorosabban ölelt. Miután elvált tőlem én lementem a  közös teraszra, ami fedett volt és rágyújtottam.
- Bocs - mondta valaki. Hátra pillantottam és Kait láttam meg az ajtófélfának dőlve, zsebre tett kezekkel.
- Bocs - utánoztam. - Köszi, hogy ennyit érdemlek 'Bocs' De legalább bocsánatot kértél ha nem is valami szépen - mosolyogtam rá, mire ő kiment. Gondolhattam volna.. Ő Kai..Felálltam és a korláthoz léptem. Egy újabb szálat vettem elő és gyújtottam rá.
Felemeltem a fejemet, kicsit a füstöt bent tartottam, hogy átjárja mindenemet, majd kifújtam az ég felé.
- Ne szívj el két szálat egymás után! Nem egészséges - kapta ki a kezemből Baekhyun.
- Mintha a cigizés az lenne - válaszoltam.
- Az sem az de kettő egymás után ... - mondta és eldobta a csikket. Csak durcázva leültem a székbe, ő pedig mellém. - Az bánt, amit Jongin mondott?
- Kicsit az. De mindegy.. Semmi közünk egymáshoz és szerencsére nem is lesz  - mondtam és hátra dőltem a székben és azon kezdtem gondolkodni, hogy anya vajon most mit csinálhat. Pár perccel később bementem a nappaliba, ahol Kai  dereka körül egy törölköző volt és a haját dörzsölte egy másikkal. Majdnem röhögni kezdtem, de inkább meg se szólaltam csak mentem tovább.
- Min röhögnél?
-  Rajtad - mondtam miközben háttal neki megálltam, majd tovább mentem. - Mások is élnek itt. Ja bocsi, neked én levegő vagyok. Miért beszélsz a levegővel? De akkor ezt se hallod - mondtam kicsit gúnyosan, mire elkapta a csuklómat és erősen megszorította.
- Idefigyelj..Nem vagy levegő, csak csupán nem bírlak.
- Nem is ismersz - kacsintottam, majd kikecmeregtem szorításából és visszamentem a szobámba. Letelepedtem az ágyamon majd elkezdtem nézni a falon levő képet, amin Luhan és én vagyunk még kis korunkban. Ő ölel én meg morcosan húzódok el. Hirtelen felnevettem a kép láttán, majd az ágyam alatt heverő dobozt előhúztam és a fénykép albumokat vettem a kezembe majd elkezdtem nézegetni őket. Rengeteg kép készült akkoriban Luhannieról és rólam. Olyan cuki testvér pár voltunk, de tényleg. Az egyik képen hangosan kezdtem nevetni a zavartól, ugyan is azon Luhan pelenkázott engem. Erre a nevetésre Luhan, Channyeol és RiRin sétált a szobába.
- Mi volt ez? - mosolygott RiRin.
- Csak találtam egy képet - mosolyogtam és odaadtam Luhannak, aki elkezdett pirulni és utána nevetni, de előtte jól kitágultak a szemei. Channie elkezdte kergetni őt, hogy mutassa meg a képet, de Luhan nem ismerve akadályokat, átfutotta az egész szobámat.
- Nyugi már srácok - nevetett RiRin, miközben Channiet próbálta lefogni.
- De látni akarom azt a képet - nyígott. Én kikaptam Luhan kezéből és Channie szeme előtt lóbáltam. - Az te vagy és a pelenkázó Luhan? - kerekedtek ki a szemei. - Áh ezt a többieknek is meg kell mutatni - mondta nevetve és kiszaladt. Én utána rohantam, de Kaiba ütköztem.
- Figyelj már az orrod elé! - ordított rám.
- Én is mondhatnám ezt neked - mondtam és arrébb löktem majd Chanyeol után futottam aki kifutott a medencébe.
- Na csak akkor kapod vissza ha bejössz! - nevetett.
- De ruhában vagyok.
- Vedd le a felsőd és a nacidat. Melltartó és bugyi csak van rajtad - vigyorgott perverzül - Vagy nincs?
- De van! - mondtam lekaptam a felsőm utána a nadrágom, beugrottam Channiehoz és elkezdtem kapkodni a kép után.
- Na mi van? Túl pici vagy - mondta Channie, majd valaki felemelt. Hátra néztem és Luhan volt az. - Csapat munka? Ez így nem jóóó - mondta majd miután a képet odaadta Luhannak ráugrottam Channie hátára, aki akkorát és olyat sikított mint egy vérbeli lány.
- Te hülye vagy - nevetett Baekhyun. - Luhan a húgod tök hülye - nevetett tovább.
- Hallottam ám mit mondott kedves Mr. Bacon - vetettem Baekhyunra gyilkos tekintetet mire az csak röhögött tovább, így nekem is kellett. Leugrottam Channie hátáról, majd kimásztam és a Kyungsootól kapott törölközőt magamra csavartam.
- Még mindig itt lakunk mi is - jegyezte meg nekem Kai.
- Még mindig nem érdekel mit mondasz - mondtam miközben elmentem mellette. A többiek csak 'Húú'-zgattak. Komolyan nem értem miért olyan nagy cucc ez a srác. Tök flegma, hülye pöcs, faragatlan, modortalan. A csajok komolyan azt hiszik, hogy az a cukiság aki a rádió műsorokban és a többi helyen fellép? Mert ha igen akkor nagyon tévednek. Nos tök mindegy. Felmentem a szobámba majd átöltöztem a pizsimbe. Leszaladtam még a többiekhez és elköszöntem mindenkitől, kivéve Kaitól. Luhanhoz még odamentem egyszer.
- Luhan holnap mi lesz a program?
- Azt hiszem megyünk valahová..de nem mondom hová - kacsintott.
- Köszi szépen, bíztam benned.
Felbattyogtam a szobámba és elhelyezkedtem kint a teraszon, ahol az esőnek kis maradványai látszódtak csak.
- Neked is jó éjt - jött ki Kai a teraszomra. Én csak dörmögtem egyet.
- Neked is - mondtam miután rágyújtottam.
- Te mindig cigizel?
- Hahó..mióta nem cigiztem?
- Pár órája.
- Na tőlem az nagy teljesítmény. Kérdezd meg Luhant.
- Jó túlságosan nem érdekel.
- Akkor minek hoztad szóba? Te vagy felháborodva a saját hülyeségeden - mondtam és bementem a szobámba, hogy lefeküdjek aludni, de Kai az ágyam szélére ült. - Jó, hogy nem ide fekszel - morogtam.
- Most az is baj ha ideülök?
- Nem.
- Na akkor meg. Szóval..bocsi a mai napért, mármint a veszekedésért, de továbbra se fogok szebben hozzád állni - vigyorgott.
- Elhiszed,hogy én se hozzád? Lehet rosszabb is lesz. Ha nem hiszed nyugodtan kérdezd meg Fei Feit, mit csináltam ha valakit utáltam vagy nem szerettem - kacsintottam. - Legalább lesz egy újabb menete ahogy őt ismerem.
- Nyugodj már le kislány. Nekem nem kell senkinek a megerősítése. Luhan épp eleget mesélt. Ezért is nem bírlak annyira. De te engem miért nem bírsz?
- Talán kellene?
- Nem..de..
-Akkor meg? Nem kedvelhetek minden embert. És most szeretnék aludni. Mellesleg azért nem mert Luhan mesélt rólad csomó dolgot. Na jó éjt 'szép fiú' - mutattam idéző jelet.
- Neked is - mondta és tovább állt. Ez mennyire de idegesítő. Egyik pillanatban még pöcs, aztán kedves és megint pöcs. Igazi hangulat ember. Mikor már elhelyezkedtem rendesen hallottam egy farkashoz hasonló vonyítást, majd még egyet. Kinéztem az ablakon és 8 kutya futott a kert végébe. Ez ijesztő. Visszafeküdtem az ágyba és párnámat ölelve hajtottam álomra a fejemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése